A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

dése követte, amelynek feladata volt a feltalálható szállások számbavétele és lefoglalása. A bizottság már január 11-én jelentette, hogy a szállásokból kifogyott. Képzelhető Debrecen zsúfoltsága,

40 ha meggondoljuk, hogy még azután is nagy számban érkeztek szállást keresők, akik valamelyes elhelyezkedést mégiscsak találtak a vendéglátásra különben nem túlságosan berendezett városban.

41 Természetes tehát, hogy a lakószobák árát „a helybeli polgárok felette felcsigázzák. Vannak szemtelenek, kik hónaponként egyetlen szobáért 100 pfrt-ot követelnek."

42 Az emiatti felháborodás teljesen jogos, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a lakásdrágítók étvágyát főleg a magas napidíjakat élvező polgári egyének kínálata fokozta. A kormány végül a város kérelmére úgy könnyített a helyzeten, hogy elvezényelte mindazokat az egyéneket és csapatokat, akiknek és amelyeknek az országgyűléshez semmi közük sem volt, valamint hozzájárult az ittlevő mintegy 800 horvát hadifogoly eddig ismételten megtagadott elszállításához.

43 A városi tanács pedig a békés úton el nem intézhető lakbérviták eldöntésére egyeztető bizottságot küldött ki s ezzel megtette az első lépést a hatósági ármegállapítás felé. Nagy gond volt az itt felgyűlt embertömeg élelmezése is. Az 1848-as aratás nem valami jó eredménnyel járt. Az ország többi részén begyűjtött élelmiszerkészletek nagy része pedig Perczel Mór gyors visszavonulása következtében az ellenség kezébe került. Debrecenre és közvetlen környékére hárult tehát az élelmezés terhe is, ami újabb drágasági hullámot idézett elő az élelmiszer- és takarmánypiacon egyaránt. A helyzetet súlyosbította, hogy a nagy hidegben a vízimalmok befagytak, a kormány pedig Debrecennek mind a 97 szárazmalmát, amelyek naponta 1000 q búzát tudtak megőrölni, az állam gondjaira bízott katonai és polgári egyének kenyérellátásának biztosítására foglalta le. A hadügyminisztérium azt is elrendelte, hogy végszükség esetén a polgármestertől kezdve mindenki köteles lovát a malmok hajtására rendelkezésre bocsátani.

44 Ezzel egyidejűleg a legkülönbözőbb helyekről és a legkülönbözőbb igényekkel fordultak a városhoz.

45 Január 24-én kénytelen a város az élelmiszerkiviteli tilalmat megszigorítani,

46 hogy feladatának megfelelhessen és a további drágulásnak valamiképp elejét vegye. 40 Az 1848. május 18-i választási összeírásnak az összeíró küldöttség által sem pontosnak minősített adatai szerint Debrecennek akkor 48 566 lakosa volt (HBmL Tjkv 1060/1848. V. 18.). Az 1850. évi hivatalos népszámlálás Debrecenben 30 906 lelket írt össze, de a két időpont között változott a város területe (Szabó i. m. 15—16.) Módy A menekültek с tanulmányában (In: A szabadságharc fővárosa, Debrecen, 1849. január—május, 59—100.) a város törzslakosságát 30 000-re, az állandóan itt tartózkodó idegenek számát pedig gondos mérlegeléssel 9— 10 000-re becsüli, akik közül a polgári menekült kb. 3200, a többi katona és hadifogoly. Faragó szerint (i. m. 184. sköv.) januárban Debrecen lakosainak száma megháromszorozódott. Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben, I—III. (Bp., 1883—85) II. 229. 160 000 főre felszaporodott lakosságról beszél (lásd 212. j.). Ez nyilván túlzás. 41 Bizonyos mértékig Debrecenre is áll, amit Varga Imre kormánybiztos a balmazújvárosi szállásviszonyokról Kossuth Lajosnak jelent: „Legkínosabb úgy a katonaság, mint a lakosság részéről a szállásolás. Az ezen vidéki paraszt csak egy szobát tart, amelyben lakik. Ur közte nincs és most majd annyi katona van hozzá beszállásolva, amennyi telek a helységben van." {Szabó i. m. 59.) 42 AH 3. sz. 1849. I. 10. 43 Sőt eddig egyenesen megparancsolta a kormány, hogy Debrecen helyezze el ezeket a hadifoglyokat úgy, hogy „életük és egészségük ne veszélyeztessék s bennük az emberiség megbecsülve legyen." (HBmL Kjkv 1. 1252/1848. XII. 20.) 44 Szabó i. m. 32. és 63. 45 A városi tanácsnak ez időből származó jegyzőkönyvei tele vannak az ilyen természetű ügyekkel, amelyek hol kérés, hol értesítés, hol egyenesen utasítás alakjában jelentkeznek. Pl. I. 15. Répássy tábornok megkeresi a várost 2 gyal. zlj. és 1 1/2 üteg részére elegendő szállás, élelem, lótáp és előfogat tartalékolása iránt 24 órán belül (HBmL Tjkv 64/1849. I. 15.), a hadügyminisztérium utasítást küld 400 ágyas kórház felállítására (Uo. 71/1849. I. 15.); Vay Miklós kormánybiztos 800 öl fát kér a debreceni salétromgyár részére (Uo. 77/1849.

1. 15.); a kormány másnapra 10 000 kenyéradag kiállítását rendeli (Uo. 83/1849.

1. 15.) stb. stb. 46 Uo. 183/1849. I. 24. 11* 163