A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

után új instructiót küldhet a portára: csillapítsa le a nagyvezért, Szilvási Boldizsárt pedig a két román fejedelemhez indították szövetség kötésre.

76 Közben pedig Felső-Magyarországon is változnak a dolgok, s nem Homonnai javára. A bécsi békében Bocskainak juttatott területek visszaadása, Thurzó György és Forgách Zsigmond működése s maga Homonnai februári kudarca súlyponteltolódást idéz elő a felső-magyarországi közvéleményben: most már hajlandók volnának az egyezkedésre az erdélyi fejedelemség kérdésében, csak a béke fel ne boruljon. Thurzó pedig, aki pár nappal Homonnai újabb akciója előtt azt írja Mátyás főhercegnek, hogy a pillanat alkalmas Erdély megszállására,

77 természetesen bárkit szívesebben lát Erdély trónján, mint Bocskai utód jelöltjét, hisz Homonnai fejedelemsége a Habsburg-politika 1607. első hónapjaiban FelsőMagyarországon elért eredményeinek igen erős veszélyeztetését jelentené. Mindehhez hozzájárul még az is, hogy széltében híre jár: Homonnaihoz újabb török követek érkeznek, fejedelmi jelvényeket vive neki, de azt hirdetve, hogy magyar királyságra viszik, Homonnai pedig nemcsak becsülettel fogadja őket, de maga is tesz lépéseket aziránt a nagyvezérnél s a budai pasánál, hogy Erdélyt azokkal a részekkel együtt adják kezéhez, amelyekkel Bocskai bírta — közben pedig hadat gyűjt, máris 24 hajdúkapitányt fogadott.

78 Nos, az most mellékes, hogy a török követek még csak útban vannak Homonnai fő vára, Ungvár felé, s az egyébként is, Habsburg-hűsége bizonyítására, jelentette is ezt Thurzó Györgyéknek, azzal a kéréssel, hogy küldjék el megbízottaikat a török követség meghallgatására

79 — még az is, hogy Homonnai nem 24 hajdúkapitánnyal, hanem elég jelentéktelen sereggel ment át Kővárba, s a székelyek csatlakozására meg az erdélyi rendek kapitulációjára számított. A lényeg az, hogy Homonnyai Bocskai-típusú fejedelemségének vagy éppen királyságának híre majdhogynem pánikot idéz elő a felső-magyarországi nemességnek a Habsburgokkal kevésbé élesen szembenálló részében. Március vége felé részgyűlést tartanak Kassán —• s ott annál is inkább Thurzó és Forgách intenciói szerint történik minden, mert a kelet-magyarországi bocskaiánus nagyurak közül senki sincs jelen: nemcsak Homonnai Bálint meg az Ecsedből kombináló Báthory Gábor nem, de Nyáry Pál sem, aki Kisvárdán ül.

80 A gyűlés Hoffmann Györgyöt és Alaghy Ferencet küldi követségbe Homonnaihoz. Utasításuk (március 26.) Homonnai határozott leintése. Felhányják neki a török követekkel való állítólagos tárgyalásait, hadfogadását — azzal, hogy ők ezt nem hiszik róla, a biztosokat épp ennek tisztázására küldik [!], s ha Homonnainak valóban ilyen szándékai volnának, akkor azért is, hogy lebeszéljék róla. Ezek után figyelmeztetik, hogy az országnak van koronás királya, a rendek nem állnak el tőle, Bocskai végrendeletét kevésnek tartják az erdélyi fejedelemségre, különösen a libera electio után. Ne bízzék a török segélyben — intik —; isten ellen való vétek keresztyének ellen pogányt vinni. Ugyanakkor azonban arra is emlékeztetik, hogy maga is aláírta a bécsi béke okmányát. A hűtlenség büntetésével fenyegessék meg arra az esetre, ha nem tesz le trónköveteléséről, ha pedig az azzal érvelne, hogy ő nem támad a Habsburgkirály és Magyarország ellen, csak Erdélyben való jogát keresi, adják tudtára, hogy nincs joga ahhoz, hiszen a király, „kinek Erdélyhez jurisdictiója vagyon" [!], nem engedélyezte ezt számára, sem az erdélyi rendek nem választották meg.

81 Thurzó György külön is felhasználja az alkalmat rá, hogy Homonnait lebeszélje az erdélyi trónkövetelésről. Annak kapcsán, hogy Homonnai, mint említettük, jelentette neki: a török követek tartanak hozzá, március 29-én kifejtette álláspontját Homonnai erdélyi fejedelemségének kérdéséről. Rákóczi valóban méltatlanul járt el Homonnaival szemben — írta —, de ha már így esett a dolog, azt tanácsolja: Homonnai azzal küldje vissza a török követeket, hogy a fejedelemség elfogadásával felborulna a török—német béke, s Rákóczi Zsigmond egyébként is öreg, beteges, ő hát neki hagyja haláláig a „Vajdaságot"; azt kéri, hogy amennyiben az erdélyi rendek őt választanák meg Rákóczi halála után, s a magyar király is megerősíti [!], a szultán is adja meg a megerősítést. Ezt bizonnyal könnyen elérheti 76 Szilágyi S.: A Rákócziak... 133. 77 Benda K.: Haiduckenaufstand... 301. 78 TT 1899:279—81. 79 Uo. 286. 80 Uo. 279. 81 Uo. 279—83. 7 Évkönyv — 1978 97