A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

a szultánnál — ő és Forgách pedig azon lesz a császárnál s Mátyás főhercegnél, hogy azok is írásban biztosítsák erről Homonnait. Ha azonban az erővel akarna bemenni erdélyi fejedelemségre — folytatja —, akkor a következőkre figyelmezteti: ha haddal törne az amúgyiselpusztult Erdélybe, rövidesen ki kellene jönnie belőle, az a török kezére jutna, nagy bűn keresztyén vért ontani, felbomolhat a török—német béke, s abból csak az ország romlása következik, különösen ha idegen hadak szállnak oda [!]. Ne kockáztassa hát magyarországi rangját s vagyonát egy elpusztult országért, ne mocskolja be apja (a Szikszónál hadakozó Homonnai István) s más ősei nevét. A hadakozás vége pedig bizonytalan — s a hajdúságot ismét felindítani gyalázat volna.

82 Nyáry Kisvárdán ül és hallgat, Báthory Gábor nem tolja más szekerét, a felső-magyarországi nemesség zöme irtózik egy újabb fegyveres harc gondolatától, Thurzóék pedig mindent jól felmérve a visszakozás felé szorítják Homonnait — ez a trónkövetelő „hátországa" 1607. március végén, az 1607. januári helyett, amikor Kassán még senki számára nem volt vitás, hogy Bocskai végrendeletét végre kell hajtani. Mindenesetre Homonnai április 2—3. tájt értesült a felső-magyarországi rendek és Thurzó állásfoglalásáról, s sietve visszavonult Kővárból magyarországi területre, a Szatmár megyei Szinyérváraljára. Onnan küldte szét április 3-án mentegetőző leveleit a megyéknek — amelyekben igaz volt az, hogy ő valóban jelentette a török követek közeledését a biztosoknak, az azonban annál kevésbé, hogy ő csak Szatmárt s más végházakat a császár hűségére esketni indult ki Husztból.

83 Homonnai visszafordul tehát — de most abban a helyzetben van, hogy szavukon foghatja a királyi biztosokat: álljanak ki mellette. Sikerül elérnie, hogy jó két héttel Erdélyből való visszavonulása után, 1607. április 19-én újabb rendi tanácskozás ül össze, Rozgonyban. Ezen azonban mér nemcsak Thurzó György (és a helyébe biztosul leérkező Dóczy András) meg Forgách van jelen, meg a felső-magyarországi rendek „békülékenyebb" elemei, hanem ő maga is, meg Nyáry — és, valódi szándékait nyilván elhallgatva, Báthory Gábor követe, Imreffi is. S most Homonnai viheti a szót. Meggyőzi arról a megbeszélés (bizonytalan, hogy részgyűlés-e vagy csak concursus) résztvevőit, hogy a porta hallani sem akar Rákóczi fejedelemségéről, a török hadak Erdély ellen készülnek. A gyűlés Homonnai fejedelemsége mellett foglal állást, de Rudolf döntése alá bocsátja az ügyet, addig arra kötelezve Homonnait» hogy ne érintkezzék a törökkel a neki újra megküldött fejedelmi jelvények átvételéről. Egyben pedig (április 20-i kelettel) felszólítja Rákóczit a lemondásra azzal, amennyiben az nem egyezik ki önként Homonnaival a trón átadásáról, a császár kénytelen lesz hozzájárulni Homonnai fejedelemségéhez.

84 Mielőtt még a rozgonyi megállapodások további sorsáról szólnánk, iktassunk ide két» a helyzet megítélése szempontjából nem érdektelen epizódot. Az egyik Rákóczi halálának álhíre. Utaltunk már rá: az öreg katona beveszi magát a székelység háta mögé, az amúgy is szinte bevehetetlen Fogarasba, s onnan várja: mozdul-e ellenfele Kővárból. így viszont az ország túlsó felében felröppenhet a hír: a fejedelem meghalt — s Pernyeszi meg Homonnai huszti kapitánya sietve jelentik is ezt a trónkövetelőnek, ő pedig április 24-én Thurzó György tanácsát kéri: mit tegyen — de nem nagyon titkolja, hogy szívesen elvenné a fejedelmi jelvényeket a török követektől, s azt is sürgeti, hogy a királyi biztosok írjanak mellette az erdélyi rendeknek.

85 Thurzó azonban, aki a levél vételekor, útban Bécsbe, Árva várában időzik» egyáltalán nem kap ezen a megoldáson. Forgáchéknak megírja, hogy Rákóczi halála esetén ne engedjenek Erdélyben vajdaválasztást, várják be a király elhatározását. Ugyanakkor (április 29-én) Mátyás főherceghez is felterjesztéssel él. Azt javasolja, hogy a főherceg küldjön futárt Erdélybe, nehogy az ottani rendek, a király sérelmével, újabb választást tegyenek, írni kellene Homonnainak, Báthory Gábornak és Nyárynak is, hogy akadályozzák meg a választást. Homonnait biztatni kéne jövő promotiója felől — írja —, „hogy a jó reménytől táplálva ne terveljen valami kísérletet."

86 Fenntartani a király jogait Erdélyre, s közben 82 Uo. 283—286. 83 Uo. 286—7. 84 A rozgonyi tárgyalásokra ld.: TT 1899:288., 290—2. o.; EOE V. 335—6. o.; Szilágyi S.: A Rákócziak... 146—7. 85 TT 1899:288—9. 86 Uo. 289—90. 98