A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)
harmada, „valami asszonyemberek" választották meg — a torzításból igen erősen érzik a szándék. 65 Mindenesetre még kb. egy hónap eltelik, amikor Homonnai újra akcióba lép. Előkészíteni Erdélyben csak annyit készít elő, hogy megnyeri magának Pernyeszi Gábort, Kővár kapitányát; az aztán március 13-án, mikor megkapja Rákóczi meghívóját a marosvásárhelyi országgyűlésre s rendeletét a rá való felesküvésre, nyíltan megírja a fejedelemnek, hogy ő nem változtat Bocskainak adott hitén, ill. végrendeletet tett esküjén. 66 Pár nap múlva pedig Homonnai vadászat ürügyén eltűnik Husztról (még olyan bizalmas hívének s barátjának is, mint Nyáry Pál, csak azt írja, hogy a hegyek közé indul vadászni), 67 s néhányszáz katonájával „átballag" a hegyeken Kővárba. Pernyeszi megnyitja előtte a várat, a trónkövetelő kezén van most Erdély lét legfontosabb északi—északnyugati végvára. Homonnai Kővárban találja a még fogoly Rácz Györgyöt, azt is a maga oldalára vonja, 68 sőt állítólag Nagy András hajdúgenerálist is, 69 bár ennek az utóbbi sikernek semmi foganatját nem látni. Ebből a pozícióból kezd levelezni a fejedelemmel és az erdélyi rendekkel, a Báthory Gábortól hozzápártolt Macskási Ferencet küldve be hozzájuk. Nem szófukar. Március 17-én hosszú levélben szólítja fel volt apósát (Rákóczi Erzsébet 1605 elején meghalt): mondjon le önként az ő javára, különben esetleg nevető harmadik szerzi meg a fejedelemséget; Erdélyt egyesíteni kell a tőle elszakított végvárakkal [!], Rákóczi ne akarjon új háborút! 70 Még kiadósabb a rendeknek írt ugyanaznapi levele: ő nem keresett magának fejedelemséget, csak utólag tudta meg, hogy Bocskai őt jelölte ki utódjául, nem is ment hanyatt-homlok Erdélybe [úgy valóban nem, de egy jó 5000-es elit hadsereggel] nem akarta az ország törvényes rendjét, szabadságaikat sérteni [!], a rendek mégis méltatlanságot követtek el rajta. E levelében már határozottabban beszél: ő vissza tudja csatolni Husztot, Kővárt, Váradot, Szatmárt stb. Erdélyhez — ám lássák, hogy ezt kívánják-e vagy az ország romlását. Rákóczit is megvádolja azzal, hogy az tévesztette meg januárban ígéretével, s ő azért nem kereste meg akkor az erdélyi rendeket [!]; Rákóczinak köszönhetik hát romlásukat, ha nem veszik elejét a bajnak! Becsületének sérelme nélkül nem állhat el fejedelemségéről — bizonygatja. 71 Március 17-én a székelyekhez még külön felhívást is intéz. Azt ígéri, hogy amennyiben fejedelemségre jut, megtartja őket szabadságukban, rendezi a Bocskai alatt függőben maradtakat is — ennek fejében azonban elvárja, hogy azok haladéktalanul szálljanak hadba mellette, Szatmárhoz gyülekezzenek, különben maguk lesznek az okai annak, ha nagy haddal megy be Erdélybe! 72 Ezzel küldi be Erdélybe Macskásit — akit aztán Rákóczi szállásán arestáltat. 73 S miközben Rákóczi Marosvásárhelyt két kézzel szórja a lófőségeket a székelyeknek, ő március 19-én még egy felhívást küld a székelyeknek: gyülekezzenek Szatmárhoz. 74 S ezek után Kővárban várakozik a székelyekre, Nyáry Pál meg Báthory Gábor segélyhadaira 75 , elfelejtve, hogy Báthory Gábor januárban még konkurrense volt, s hogy ellenfelei egyszer már megelőzték Erdélyben. De még azt is, hogy Felső-Magyarországon is változott a helyzet január óta. Rákóczi ti. Homonnai benyomulásának s még inkább felhívásainak hatására nagyarányú ellenakcióba kezd. Saját nevében Káinoki Jánost és Péchi Simont küldi Kővárba tárgyalni, a magyarországi rendekhez pedig Szuhay Gáspárt. A többi intézkedések már a rendek nevében történtek, de a fejedelem intenciója szerint — ez volt a fejedelmi korszak általános gyakorlata olyan esetekben, amelyekben azt kellett hangsúlyozni, hogy itt az ország álláspontjáról van szó. A rendek is követséget küldtek a magyar rendekhez, Sarmasági most Báthory Gáborhoz indult azzal a kéréssel, hogy az ne segítse Homonnait, Balassi Ferenc 65 TT 1899:277—8. 66 Szilágyi S.: A Rákócziak... 116—7. 67 TT 1899:278. 68 Szilágyi S.: A Rákócziak... 134. 69 Uo. 134—5. 70 Uo. 122—4. 71 Uo. 124—130. 72 Uo. 130—2. 73 Uo. 133. 74 Uo. 134—5. 75 TT 1899:279. (Homonnai—Nyáry, 1607. március 18.), Szilágyi S.: A Rákócziak... 137—8. 96
