A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

csak egy van. A Szilassy János kapitánysága alatt szolgáló 400 hajdút telepíti meg a Bihar megyei Ürögdön és Orosziban, Ürögdnek hajdúvárosi kiváltságokat adományozva.

62 Ahhoz képest, hogy Magyarországon és a Partiumban hajdúk tízezrei várják helyzetük rendezését, ill. Bocskaitól nyert jogaikban való védelmüket, ez bizony nagyon kevés. A nyugati határszél megerősítésének még egy módját gyakorolja Rákóczi, a lippai őrségnek juttat adományokat, nemességet. 1607 augusztusában 160 lippai rácot nemesít meg, s nekik adományozza Aradot és uradalmát.

63 Ennyi a belső bázis erősítéséről. Taktikai készségből Rákóczi nem rosszul vizsgázik. A politikában számbajövő nagyurak jórészt meg vannak nyerve — egyetlen ponton látszik áruló rés: Kendy István neve nem szerepel a nagy adományosok közt, s a Kornisoké is egy elég vékony adománnyal. Kendynél arra gondolhatunk; a jus ligatum feloldása révén ő úgyis visszaszerezheti apja jószágait. így azonban megvan a veszélye (s ez realitássá is válik), hogy az Báthory Gábor oldalára sodródik, elvesztett birtokaik visszaszerzésében közösek lévén érdekeik. A Kornisok esetében csak feltételezhető, hogy Kornis Boldizsár már ekkor ellentétbe kerül Pettkivel, akit majd Báthory Gábor idején felvált a székelyek generálisságában — most azonban még ő marad alul a konkurenciaharcban. A katonai bázis esetében Rákóczi, a számára adott lehetőségeken mérve a dolgot, ismét csak jól számol. A székelység egészen 1607 őszéig megbízható katonai bázis számára — akkor azonban egészen más erők mozdulnak meg. Egészében véve azonban Rákóczi uralmának első féléve mégiscsak a nagyarányú rendi előretörés időszaka. Persze, a dolgot reálisan szemlélve, ezt aligha írhatjuk személye rovására. S itt nemcsak arról van szó, hogy a rendeknek engedményeket kellett tennie azért, mert a Bocskai-kijelölte trónutóddal s a Báthory-dinasztia exponensével szemben őt segítették a trónra. Az erdélyi történelemnek azonban egésze arról győz meg bennünket, hogy úgyszólván minden uralkodóváltozás bizonyos rendi mozgolódással jár, a rendek legalább uralkodása kezdetén próbálnak bizonyos engedményeket kicsikarni az új uralkodótól — amelyeket aztán az rövidesen, fél-másfél éven belül vissza is von, ill. meg is semmisít. Méginkább így áll a dolog dinasztia-változások esetén. Bethlen Gábor uralomra jutása után kb. másfél évvel tud komolyabb támadást indítani fejedelmi hatalma megerősítésére — igaz, hogy ezután a rendek rövidesen egyszer s mindenkorra el is hallgatnak vele szemben. Nos, 1607 első felében a fejedelem helyzete még nehezebb. Nemcsak arról van szó, hogy most egyszerre kell szembeszegülnie Bocskai végakaratával s annak végrehajtásával meg a Báthory-dinasztiával, hanem arról is, hogy Rákóczi ráadásul még magyarországi is (Bethlen Gábor mégiscsak erdélyi főrendnek született), s nem is valami ősoligarcha. Ami azonban mindennél többet számít: az erdélyi rendi fellendülés a magyarországival megy párhuzamosan, amaz erősíti ezt. Ilyen körülmények között Rákóczinak igen mérsékelt a felelőssége abban, hogy a rendiség 1607 első felében úgy erőre kaphatott Erdélyben, ahogy tette. Történetietlen lenne most azon elmélkedni: mi lett volna, ha módja van trónján megerősödnie. Az sem lenne szerencsés dolog, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítanánk azoknak a rendi nyilatkozatoknak, amelyek szerint Rákóczi már 1607 nyarán „keménykedni" kezdett, hisz ilyen ellencsapásoknak sem találjuk érdemi nyomát. Elégedjünk meg azzal, hogy egy olyan rendi előretörés, amilyet 1607 első fele hozott Erdélyben, feltehetően bármely más fejedelem alatt bekövetkezett volna, s Rákóczi ugyan igyekezett uralma pénzügyi és katonai bázisát erősíteni s egyben erős politikai bázist is formálni a maga számára az erdélyi főrendek hangadóinak legkülönbözőbb elemeiből, de többet az adott körülmények között nem tehetett. Már csak azért sem, mert uralma külpolitikailag egyáltalán nem nyert rendezést Homonnaiék visszafordulásával a Szilágyból és a fejedelmi atnámé meghamisításával. Homonnai Bálint ugyan nem kockáztatja meg Rákóczi fegyveres elűzését, de nem is adja fel egyszer s mindenkorra trónigényét. Visszaútjában, 1607. február 16-án jelentést tesz Mátyás főhercegnek Rákóczi megválasztásáról, s annak ítélete alá bocsátja az ügyet.

64 Nyáry Pál pedig Kisvárdára visszaérkezve február 19-én úgy tájékoztatja Thurzó Györgyöt és Forgách Zsigmondot, a felsőmagyarországi királyi biztosokat, hogy az új fejedelmet csak a rendek egy62 Uo. 107—9. 63 Uo. 140—1. 64 EOE V. 324—5. 93