A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

válassza — míg azonban eddig Bocskaitól függött, most a rendektől fog. Megbízatása Bocskai temetéséig és a fejedelem választásig tart. A rendek a gyakorlatban elsősorban ott kötnék meg a kezét, hogy tanácsot rendelnek melléje, s arra kötelezik, hogy azzal együtt igazgasson. A tanács összetétele tanulságos. Hét név szerepel benne. Ebből 3 kifejezetten Bocskaiellenes személy: az a két konzekvens habsburgiánus, Sennyey Pongrác és Kornis Boldizsár, akik 1606 őszén amnesztiával térnek vissza Erdélybe. Ott hűségesküt tesznek ugyan a fejedelemnek, de valódi álláspontjuk senki előtt sem kérdéses. Szilvási pedig Bocskaival is tengelyt akaszt, s a fejedelem nem tréfál, egyidőre el is záratja. A további 4 tanácsúr közül hármat közömbösnek tekinthetünk (Bornemissza Boldizsárt, a nagy hivatalnokkarrierjének csúcsa felé közeledő Trauzner Lukácsot és a szebeni királybírót); Haller Gábor, Bocskai erdélyi kincstartója az egyetlen bocskaiánusnak tekinthető elem köztük — ő is részben csak azért, mert Bocskai éveiben nyilván r.em szerzett neki népszerűséget az adó behajtása s a kincstári jövedelmek körüli ügyködés, így tarthat egy élesebb fordulattól. Rákóczi kormányzói megerősítése tehát egyszerre történik az erdélyi Habsburg- vagy legalábbis Bocskaiellenes párt rendkívüli megerősödésével. A most már Rákóczi fejedelemjelöltségét pártoló rendek egyben nagyarányú diplomáciai tevékenységbe fognak. Törvényt (az V. tc.-et) alkotnak arról, hogy Rákóczi mielőbb küldjön követséget a portára azzal: magánosok kérésére ne adjon ki fejedelmi megerősítő jelvényeket. Ezzel a követséggel Balassi Ferenc indult el. Egyben azonban arra is kísérlet történt, hogy Bocskai utódjelöltjét Magyarország felől tegyék lehetetlenné. A VI. te. ti. a császárhoz rendelt követséget; a gyűlés utolsó napján, január 26-án a rendek levélben kérik a császártól: tartsa meg őket a béke által biztosított jogaikban, fékezze meg a trónkövetelőket.

1R De követek küldését határozták a két román fejedelemségbe is (IV. te), Bocskai halálhírével s az erdélyi rendek jóindulatának jelzésével, azoktól is a jóviszonyt s szükség esetén (ahogy ez hagyományos volt) a segítséget kérve. Ami azonban mindennnél fontosabb volt: a III. tc.-el felhatalmazták Rákóczit, hogy írjon Kassára: tekintettel az idő szűk voltára, halasszák későbbre Bocskai testének elindítását; Erdélyből várják annak jelzését, hogy ez mikor alkalmas. Ha a magyarországiaknak a Bocskainak jutott felsőmagyarországi területek visszaadása miatt sietniök kell a dologgal, akkor vigyék a koporsót Szatmárba (jegyezzük meg: ez a kitérő is időnyerést jelentene Rákócziéknak), s majd onnan hozzák tovább. A te. arra is felszólította Rákóczit, hogy amennyiben a kintiek válaszában valami „praetextust" lát, tegye meg a szükséges lépéseket a baj elhárítására. Az aztán már inkább Báthory Gábornak szólt, mint Homonnainak, amit a VII. te. tartalmazott: Rákóczi írjon a trónkövetelőknek, hogy szűnjenek meg titkos üzelmeiktől, ha valami kívánságuk van, az országgyűlésen adják elő — s ha nem hallgatnak a szép szóra, büntesse embereiket. (Rákóczi e te. alapján fogatja el Bethlen Gáborékat.) Azokat pedig, akik már várakat foglaltak s hadat gyűjtenek — szól a VIII. te. —, s Rákóczi meghívója ellenére nem jöttek be a részgyűlésre, azokat a kormányzó szólítsa engedelmességre, s ha 10 napon belül nem jelennek meg, akkor a haza ellenségeinek tekintendők. Ez részben az erdélyi bocskaiánusoknak (Mátyus háromszéki főkapitánynak, Nagy Albertnek) szól, részben Kendy Istvánnak, akiről nem tudni: maga pályázik-e a trónra vagy valamelyik erősebb trónkövetelő kezére dolgozik. Mindezeken túl a kolozsvári részgyűlés igen határozott védelmi előkészületeket is tesz. Felszólítja Bocskai Miklóst: ha Szatmári vissza kell adni a királynak, az odavitt erdélyi ágyúkat mentse át Kolozsvárra (IX. te). Rákóczival egy teljhatalommal rendelkező főembert küldet ki (XI. te.) a végházak s Erdély más várai megvizsgálására s (a fejedelemválasztásig) Rákóczi és az ország hűségre esketésére. Teljhatalmat adnak Rákóczinak a közbéke megzavarói ellen (I. te), felhívják a vigyázásra a külső vagy belső békebontókkal szemben (I. te). S határozatot hoznak (amit nem cikkelyeznek be), hogy a székelység február 8-ra szálljon táborba Marosvásárhelyre.

17 Rákóczi 1607. január 26-án újabb országgyűlést hív össze Kolozsvárra, február 8-ra.

18 16 EOE V. 445—6. o. 17 Az 1607. januári kolozsvári részgyűlésre Id.: EOE V. 435—48. IS EOE V. 447—8. 88