A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

biztosítéknak tartja Homonnai személyét s a bocskaiánus erők vele együtt való berendezkedését Erdélyben — s persze Erdély és Felsőmagyarország említett politikai egységét is. Annál is inkább, mert egy szilárdan Habsburg-ellenes Erdély és a Török Birodalom közt a román fejedelemségeknek (elsősorban Havasalföldéről van itt szó) kevés lehetősége volna úgy támogatni a Habsburg-politikát, ahogy azt a 15 éves háborúban nem egyszer megtették. A másik oldalon viszont a Habsburgok (Rudolf köre éppúgy, mint Mátyás főhercegé, legfellebb taktikai árnyalatokkal) abban reménykednek, hogy Bocskai halálával a bécsi béke felborul, s annak nemcsak a változatlanul királyi Magyarországra érvényes megállapodásai tűnnek semmibe, hanem az Erdélyt illetőek is. Annál is inkább, mert még a zsitvatoroki béke megállapodásainak végrehajtásával is vonakodnak — teljesen reménytelen bizakodással, hisz a török elleni hadakozás folytatásának nincsenek meg a feltételei. Erdéllyel szemben így az a Habsburg-álláspont, hogy az a magyar koronához tartozik — tehát lényegében Habsburg-felségjogok alá. Mátyás főherceg 1607. január 27-én inti is az erdélyi rendeket: Erdély el ne szakadjon Magyarországtól „tamquam corpore suo"; a császár mint magyar király védelmet ígér nekik, óvakodjanak tehát attól, hogy ott „újabb belső forrongások" támadjanak „a fejedelemség miatt" — türelmesen várják meg erről a császár döntését.

1 Úgy tűnik persze: a két alapvető külpolitikai tényező közül a török van birtokon belül. Kiderül: mennyire. Azok közül az erők közül, amelyekkel még számolni kell, válasszuk külön a Báthorydinasztiát. Hogy a dinasztikus elv milyen erővel hat e korban, arra nézve elég idéznünk Báthory Zsigmond visszatéréseinek hosszú sorát: akármi is fűződik már nevéhez, s akármennyire is alkalmatlannak bizonyult az uralkodásra, más szóba se jöhet mellette — legfellebb a Báthory-dinasztia valamelyik másik képviselője (Boldizsár vagy András; az utóbbinak ő játssza át trónját). Még Bocskai esetében sem hanyagolható el a dinasztikus szempont, lévén ő sógora Báthory Kristófnak. A Báthory-dinasztia uralma lényegében, a tizenötéves háború alatti kisebb megszakításoktól eltekintve, három és fél évtizede töretlen Erdélyben. Abban, hogy 1608 tavaszán Báthory Gábor ülhet majd Erdély trónjára, ennek is van szerepe — de még abban is, hogy az ő bukása és halála után az erdélyi Báthory-párt egy ideig még csak ideiglenesnek tartja Bethlen Gábor uralmát, amelyet majd Báthory-restaurációnak kell követni. A két szóbajöhető Báthory közül Báthory Zsigmond az, akivel kevésbé kell számolni. Az Csehországban él, s most már nincsenek önálló ambíciói a fejedelemségre. Igaz, még Bocskai szabadságharca idején is kétízben felmerül erdélyi fejedelemségének terve, de nyilvánvalóan csak Bocskai-ellenes diverzióra. Előbb 1605 októberében van erről szó. Akkor azonban hamarosan ott a gyanú: Báthory egyenesen a magyar trónra vágyik, olyan feltételeket szab (nem akar magyarok ellen hadakozni).

2 Másodszor 1606 nyarán foglalkozik a prágai udvar Báthory Zsigmond trónkövetelésével — jócskán elkésve. A császár ti. arra gondol, hogy Báthory és Radu §erban-Vodá együttes erővel támadjanak Bocskaira — nyilván arra az összeesküvésre támaszkodik ez a terv, amelyet Bocskai 1606 június elején szétvert, ill. szétveretett. Báthory Zsigmond 1606. július 19-én tűnik fel Prágában,

3 a császár július 31-én több audiencián fogadja is

4 — s a dolog ennyiben is marad. Báthory Zsigmond azért mégis tényező az 1607 elején megindult játszmában — de csak ütőkártya mások, a Habsburgok két vonala közül a prágai udvar kezében. Másképp áll a dolog a másik Báthoryval, Gáborral. 1607 elején 18 éves fiatalember, de már mögötte vannak az 1604—6. évek Habsburg-ellenes harcai, felnőtt nagyúrnak számít, a dinasztia elsőszámú otthoni exponensének. Bocskai egykori táborának néhány, rangra tán még kevésbé jelentős, de kitűnő képességű személyisége 1607 elején melléje szegődik. Két nevet említsünk közülük: Imreffi Jánosét és Bethlen Gáborét. Báthory Gábor 1607—1608-i merész húzásai mögött elsősorban az ő ötleteiket kell sejteni. Pontosan nehéz megmondani, hogy mikor melyikükét, mert látható szerepük elég kevés. 1 EOE V. 448—9. 2 Veress: Documente... VII. 252—4. 3 Uo. VII. 297. 4 Uo. VII. 297—8. 5 Szilágyi S.: A Rákócziak... 54. 85