A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

A többi lehetséges erdélyi trónkövetelő nem mérhető a Báthoryakhoz. Kendy István ugyan mozgolódik 1607 elején, de láthatólag nincs pártja, Szilvási Boldizsár, egyszer már a bujdosók fejedelemjelöltje, most nyugton ül. Van azonban még egy erő, amivel a fejedelmi tiszt betöltésénél számolni kell. Ez az erdélyi rendiség mint olyan. Az erdélyi rendek legalábbis többsége most demonstrálni akarja jogát a libera electióra, a szabad fejedelemválasztásra. Ez a libera electio már a fejedelmi korban is fikció volt; ezt a fikciót a történetírás részben még növelni is igyekezett. Pedig Erdélyben 1607 előtt sohasem volt szabad fejedelemválasztás. János Zsigmondot még nem Erdély rendéi választották meg, s a választás egyébként is apja életében s akaratára történt. Báthory István megválasztásának körülményei ismeretesek: miután már közismert, hogy az új fejedelem megerősítését tartalmazó szultáni rendelet az ő nevét tartalmazza, az erdélyi főbbek úgy döntenek: akkor inkább ők választják meg Báthoryt, mintsemhogy a dolog egyszerű török kinevezésnek tűnjék. Utána pedig nincs választás. Báthory István egyszerűen maga helyett hagyja testvérét, Kristófot, mikor ő Lengyelországba megy királyságra. Az pedig még életében megválasztja nyolcéves fiát, Zsigmondot. Tekintsünk el most attól, hogy Báthory Zsigmondot hányszor fogadják vissza az erdélyi rendek, lemondásai és visszatérései után. De Báthory Andrásnak is ő játssza át trónját. Vitéz Mihály esetében szó sincs választásról, fegyverrel foglalja el Erdélyt. Székely Mózes is sereggel jön be. Bocskait már a Habsburg-ellenes harc közepette választják erdélyi fejedelemmé. Nincs 1607 előtt szabad fejedelem választás Erdélyben. Tegyük hozzá: 1607 után sincs. Látni fogjuk: hogy alkuszik meg annak rendje-módja szerint Báthory Gábor Rákóczival az erdélyi fejedelmi trónról, az alku menetének második szakaszában nyomatékul még a hajdúkat is felfogadva. Bethlen Gábort „féltükben libere eligálták" a rendek, miután a török fegyverrel behozta. Brandenburgi Katalint ő választatja meg. Bethlen István is fegyverrel teremt alapot egyhónapos fejedelemségének — aztán meghajlik az erősebb fegyver, I. Rákóczi Györgyé előtt. Az ismét csak megválasztatja utódjának fiát. Az 1657-i választás kényszerhelyzetben történik, kifejezetten ideiglenes jelleggel; Rákóczi el is kergeti Rhédeit — idő előtt. Barcsait a nagyvezér ülteti Erdély trónjára, a rendek mint török kreatúrát fogadják el. II. Rákóczi György újabb visszatérése is fegyveres erővel történik, a török pedig ismét csak fegyverrel szilárdítja meg Barcsai trónját, amíg Kemény János haddal el nem foglalja tőle. Apafi pedig ismét török kreatúra. 1607 eleje az egyetlen helyzet Erdélyben, amikor a rendek fejedelemválasztó jogáról be lehet bizonyítani, hogy nemcsak papíron van meg. Mindehhez pedig nem szabad megválasztani Bocskai utódjelöltjét, de a Báthoryakat sem, hisz az a dinasztikus elv akceptálása lenne, erdélyi főúr pedig nincs, aki egyszerre elég tekintélyes és tehetséges lenne ahhoz, hogy a trónra üljön. Marad tehát elsőnek a hatalom tényleges birtokosa, Erdély kormányzója, Rákóczi Zsigmond. Eddigi pályája ismeretében nem csodálkozunk azon, hogy 1607-ben, túl az ötvenen, tehát (a kor arisztokráciájának alapos életkorát véve) jócskán benn az öregkorban, még vállalkozik erre az ugrásra, a húsz évvel fiatalabb Homonnaival és a tizennyolc éves Báthory Gáborral (meg tetterős törzskarával) szemben. 1588-ban, már a Mágochy-vagyon uraként, Eger főkapitányi tisztébe került. Helytállt: Szikszónál szétvert egy nagyobb török portyázó csapatot, építette a várat, váltogatta vissza elzálogosított falvait. Vagyonszerző lépései rendre sikerültek. Bocskai megtette egy ország kormányzójának, amelynek jogrendjét (ami ti. eltért a magyarországitól), politikai erőit nem ismerte. Helytállt; még népszerűséget is szerzett. Van oka önbizalomra. S Rákóczi ugyan nem kockáztat hatra-vakot, nem kalandor, óvatos — de bátor. Aránytalanul inkább, mint bárki más konkurrensei közül, Báthory Gábort és törzskarát kivéve — akik aztán egyéves harcban fölébe is kerekednek. Fejedelemmé választásának s egyéves fejedelemségének menetét ismét nem ismertethetjük valamilyen egyszálú krónikában. Kisebb-nagyobb időegységenként s azon belül momentumonként tárgyaljuk majd a kérdést. Kezdjük a dolgot Homonnai Bálint trónfoglalási kísérletével. Bocskai halála után utódjelöltje sürgősen követeket küld a Belgrádban tartózkodó nagyvezérhez (Széplaki Pétert és Dobai Tamást) megerősítését kérni. Megérkezésük után a nagyvezér 1607. január 15-én dívánt tart. Úgy határoznak, hogy a korábbi török döntést megismételve, Homonnait erő86