A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

Magyarországán már a birtokaira, gazdasági tevékenységébe visszahúzódott nagy arisztokrata szerepét játszó ember még rendkívül energikus. Amennyire töredékesen megmaradt hivatali levelezéséből meg lehet állapítani, napjában akár féltucatnyi rendelkezést is kiadott (van nap, hogy csak magának Pettkinek három rendeletet küldött). Erélyes és határozott kormány férfinak bizonyult olyan nem könnyű ügyekben, mint Déva megvétele (s egyben annak megakadályozása, hogy a vár török kézre kerüljön), a tatár becsapkodások elhárítása, Erdély katonai erejének Bocskai rendelkezésére bocsátása. S most fordítsunk ismét egyet az aspektuson. Annál is inkább, mert az 1607-i fejedelemválasztás megértéséhez az is szükséges: hogy gyűjtött magának híveket Erdélyben az a felsőmagyarországi nagyúr, akit Erdélyhez korábban legfellebb második házassága kapcsolt — de Gerendi Anna majd egy évtizede halott. Annyi biztos, hogy igen szoros kapcsolatot épített ki Pettki Jánossal, aki a székelyek generálisaként az ország egyik legnagyobb politikai tekintélye volt. S az is valószínű, hogy olyan gesztusai, mint Rácz György és Kamuthy Farkas rabságának helytelenítése, meghozták számára Bocskai lappangó ellenzéke szimpátiáját is. De az öreg kormányzó, higgadt határozottságával s láthatóan kitűnő tárgyalási modorával, egyébként is eléggé széleskörű népszerűséget élvezhetett az erdélyi rendek körében, annál is inkább, mert a „népszerűtlen" intézkedések (elsősorban a hadak kiállítása Magyarországra) Bocskai nevéhez fűződtek. Mindenesetre 1606 novemberében, amikor úgy tűnik, hogy erdélyi szerepének vége, hisz Bocskai a békekötés után vissza akar térni Erdélybe, ismét úgy látszik: a birtokaira visszahúzódott magyarországi nagyúr szerepe vár rá. A királyi Magyarország főtisztségeinek betöltésére már megvannak a jelöltek; ő legfeljebb arra számíthat, hogy birtokait gyarapíthatja tovább. Arról aligha tud (Bocskai ti. a legnagyobb titokban intéztette ezt az ügyet), hogy a fejedelem még életében kijelölte utódául Homonnai Bálintot, s megszerezte számára a török megerősítést is. Erdélyben van, amikor 1607 első napjaiban Bocskai halálának híre odaérkezik. A trónutódlás kérdése tehát formailag nyitott, hisz az erdélyi rendeknek fejedelemválasztó joguk van. Az öreg kormányzóról most derül ki, hogy energiában, képességekben mennyire fölötte áll nála egy emberöltővel fiatalabb vetélytársainak. Erdély történelmének lényegében egyetlen szabad fejedelemválasztásán ő kerül a fejedelmi trónra, szemben a Bocskai által kijelölt s a töröktől jóváhagyott utóddal: Homonnaival, a Báthory-dinasztia exponensével, Báthory Gáborral — s a helyi trónkövetelők egész sorával. III. Abban a bonyolult játszmában, amely Bocskai halála után megkezdődik az erdélyi fejedelmi trón és Erdély egész státusa körül, kül- és belpolitikai tényezők egész sorát kell elemeznünk, mielőtt az események több vonalon futó menetének ismeretére térhetnénk. Kezdjük a dolgot Bocskai koncepciójával, ami aztán átvezet majd a török álláspont elemzéséhez. Bocskai, végrendeletében, ismeretesen Homonnai Bálintot jelöli utódául — s nagyobb nyomatékul (bár titkon) előre meg is szerzi neki a török jóváhagyást. Bocskai koncepciója láthatóan arra irányul Homonnai fejedelemségével, hogy így meg lehessen őrizni Erdély és Felsőmagyarország kapcsolatát. A felsőmagyarországi nagyurak szinte kivétel nélkül őt támogatták a Habsburg-ellenes hadakozásban; Erdély és Felsőmagyarország politikai egysége, a 7 vármegye köteles visszaadása után is, bázisa lehet a további Habsburgellenes politikának. Ehhez viszont Felsőmagyarország egyik legnagyobb arisztokratáját kell Erdély trónjára ültetni, aki persze megtartja magyarországi birtokait, ottani rokoni stb. kapcsolatai szintén politikai erőt jelentenek. így viszont e méltóságra a messze legalkalmasabbnak Homonnai Bálint tűnik. Régi oligarcha-család sarja, maga harmincas éveiben járó, népszerű ember, Bocskai mögött a második ember a Habsburg-ellenes harc katonai részében. Nyilván számíthat a Bocskai-párt támogatására. Annak többi emberei (Nyáry Pál, Homonnai György stb.) lényegesen jelentéktelenebbek nála. Bocskai megszerzi Homonnainak a török megerősítést — a porta számára ti. ez a megoldás tűnik a legjobbnak. A porta a zsitvatoroki béke eredményeit kívánja konszolidálni, s ehhez olyan Erdélyre van szüksége, amely ha nem is provokál újabb fegjveres konfliktust a Habsburgokkal (a török, 1607 eleji helyzetében elegendő eredménynek tárna a 15 éves háború sikereinek, Eger, Kanizsa elnyerésének biztosítását), de azért állandóan sakkban tartja. Erre 84