A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Balogh István: Szabó István debreceni vonatkozású munkássága

16. Debrecen szab. kir. városi rangra emelése 1693. (Debreceni Szemle. 1938. (XII) 244—256.) Debrecen I. Lipóttól kapott 1689-i kiváltság levele értelmében kiváltságolt királyi város lett. Mivel félő volt, hogy a királyi kincstár állandó pénzzavara miatt a királyi kamara esetleg magán földesúrnak zálogba adja, ami a korábbi állapotához képest mindenképpen visszaesést jelentett volna, 1692 július havában Dobozi István és Komáromi György szenátorok, Pósalaky János főjegyzővel Becsben az udvarhoz tett beadványukkal kérték Debrecennek a szabad királyi városi kiváltsággal való felruházását. Tíz hónapig tartó bécsi kilincselésük után 1693 áprilsában valóban meg is kapták az erről szóló privilégium levelet. A tanulmány részletesen ismerteti az ügynek a különböző fórumokon történt tárgyalása során elhangzott véleményeket, Debrecen érdemeit a török elleni felszabadító háborúk során tett pénzbeli és élelembeli szolgáltatásait. Kitér a város felvétele ellen elhangzott jogi, politikai és vallási szempontokra hivatkozó észrevételekre, amelyek tovább élése a Rákóczi szabadságharc alatti szereplésével még súlyosbítva, szinte az egész XVIII. század folyamán meghatározta az államhatalom és város viszonyát. 17. A küzdelem szervezése (A szabadságharc fővárosa Debrecen 1849. január—május) Szerk.: Szabó István. Db. 1948. 101—204. A tanulmány a kormány debreceni tartózkodása alatt tett országos jelentőségű intézkedésekkel, a tavaszi hadjárat sikerei előkészítésére tett intézkedésekkel foglalkozik, de részletesen ismerteti a kormány debreceni fogadásával, elszámolásával kapcsolatos, a kormányzati és hadiellátási központtá alakult város vezetősége által tett intézkedéseket. Az eredmények összefoglalásaként megállapítja, hogy Kossuth és a kormány jelenléte a szabadságharc e válságos szakaszában nemhogy csüggesztőleg, ellenkezőleg lelkesítőleg hatott Debrecen és Tiszántúl népe hangulatára. 18. A hajdúk 1514-ben Századok. 1950. 178—198. 478—488.: — 2. kiadás. Szabó István: Jobbágyok-parasztok. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Für Lajos. Bp. 1976. 201—222.1. A Dózsa-felkelésre vonatkozó egykori elbeszélő források és oklevelek alapján megállapítja, hogy a paraszti felkelők derékhadát a keresztesekhez csatlakozott barompásztorok alkották. Az egykori iratok tanúsága szerint ők állottak a felkelő vezérhez legközelebb, ezek voltak a testőrei, ezeket kényszerítették, hogy kivégzése alkalmából a tüzes trónon ülő Dózsa eleven húsát harapdálják. A hajdúknak nevezett barompásztorok a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon a nemesek és mezővárosok polgárai által használt pusztai legelőkön tartott sőrenyájak őrzői és hajcsárai voltak. Az országos rendelkezések miatt életmódjuk éppen ezekben az években került válságba. A felkelés leverése utáni évtizedekben közülük sokan gyalogos zsoldos katonákká lettek. 19. Debrecen a történelemben Élet és Tudomány. 1954. (IX.) 1635—1639. Röviden vázolja Debrecen középkori történetét, részletesebben foglalkozik a városnak a török hódoltság és az erdélyi fejedelemség fennállása korában nekilendült fejlődésével, politikai, gazdasági és művelődési viszonyaival. Különös figyelmet szentel a magyar kálvinizmus sajátos debreceni formájának. Vázolja a XVII. század végi viszontagságait, amelynek következtében a korábbi fejlődése megakadt, szerepe a kálvinizmus kulturális örökségének megóvására korlátozódott. Végezetül szól a két (Rákóczi Ferenc felkelése és 1848/49. évi) szabadságharc alatti szerepéről. 457