A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Balogh István: Szabó István debreceni vonatkozású munkássága

20. Kísérletek az alföldi tanyarendszer megszüntetésére az 1780-as és 1850-es években Agrártörténeti tanulmányok. Szerk.: Szabó István. Bp. 1960. 139—208.1. A hét részből álló tanulmány áttekinti az alföldi tanya településforma és gazdálkodási rendszer történeti fejlődését. A debreceni határhasználatra vonatkozó XVIII. századi adatok alapján megállapítja, hogy a későbbi alföldi tanyák előzményeinek a nagy határú mezővárosok szántóföldi művelés alatt álló határrészein keletkezett, nyári munkák idejére és a legelőkről beszorult állatok teleltetése időszakára átmenetileg lakott földművelő-állattartó, szállásokat kell tekinteni. A szállások építése a XVIII. század utolsó harmadára az egész Alföldön általánossá vált és a kormányhatóságok a közbiztonság megromlása legfőbb okának a szálláson lakók nagyarányú megszaporodását tekintették. Ezért a központi kormányhatóságok két ízben (1778—1781 közt és 1853-ban) országos akciót indított a szállások — a XVIII. század vége óta inkább tanyáknak nevezett — külterületi lakott helyek megszüntetésére, illetve falvakban való összeírására. Az akció gazdasági, jogi és birtoklási tényezők következtében mindkét esetben sikertelen maradt. A XIX. század második felében, a polgári földtulajdon kialakulása után, már a tanyarendszer kiterjedése és a tanyai lakosság rohamos megszaporodása után a felszínes intézkedések (iskolák létesítése, közigazgatási kirendeltségek felállítása) a kialakult rendszer további konzerválódását inkább elősegítették, mintsem a folyamatot akadályozták volna. 21. A hajdúság kialakulása Debrecen, 1956. (Alföld füzetek) A hajdúkkal foglalkozó korábbi tanulmánya (v. ö. A hajdúk 1514-ben) folytatása és kiegészítéseként részletes adatokkal alátámasztva ábrázolja azt az alig három évtized alatt végbement folyamatot, amely az eredetileg pásztor paraszt elemet gyalogos katonasággá alakította át. A két király közti harcokban és a török hódoltság következtében földönfutóvá lett jobbágyok és nemesek az uralkodók és magánföldesurak zsoldjában fokozatosan egységes zsoldos katonarenddé szerveződtek, maguk által választott hadnagyok és kapitányok vezetése alatt. Az országos törvények által kiirtásra ítélt szabad hajdúkat Bocskai István adománylevele a török pusztításának legjobban kitett területen letelepítette és ezáltal „a nemzetök hóhéraiból nagy föld védelmezőjévé" lettek. 458