A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

a korábban megszokott, hagyományos, fűszeres, zsíros, debreceni ételekhez. Néha fejcsó­válva vette tudomásul, hogy nekem csak 10 dkg párizsi vagy egy kis túró volt a vacsorám. 1968 tavaszán a kezelő professzor megmondta a vejének, hogy a diétát nem lett volna szabad elhagynia, a máj szinte teljesen megsemmisült, és menthetetlen. Mégis, a nyáron kissé összeszedi magát. Egyik volt tanítványa meghívására augusztusban feleségével Sárospatakra megy, egy havi pihenésre; amikor visszaérkezik, úgy érzi, teljesen rendbe jött. Amikor azon­ban szeptember 30-án estefelé elmegyek hozzá, alig vonszolja magát. Ott ül, szinte elválto­zottan, negyven éve szolgáló egyszerű íróasztalánál és válogatja, rendezi rövidesen megjelenő új könyve „A középkori magyar falu" képanyagát. Felesége, mikor kikísér, kétségbeesve mondja: ez már a vég, májzsugorodás, nem lehet megmenteni. A télen, több havi betegeskedése alatt, már elhárítja a látogatásokat. 1969. január 13-án voltam utoljára nála. Fáradtan, nehezen mozogva nyit ajtót: azt gondolta, hogy az Akadé­miáról jöttek, a készülő könyvével kapcsolatos megbeszélésre. Február 12-én kórházba kellett szállítani, ahonnan a Korányi-klinikára vitték át. A fe­lesége február 18-án volt nála bent utoljára. István ekkor vidám, bizakodó hangulatban volt, készülődött a hazamenetelre. Helytelennek találta, hogy még nem intézkedtek a nyara­lásról, le fogják késni, pedig olyan jó lenne nyaralni. Mikor a felesége elment, percek múlva elvesztette az eszméletét és többé nem tért magához. Reggelre meghalt. Szabó István határozott kívánsága az volt, hogy csak a család tagjai jelenjenek meg majd a temetésén, és hamvasszák el. Búcsúztatás ne legyen! Az ő puritán elképzelését azonban nem lehetett betartani. Több mint kétszázan jelentünk meg a végső tiszteletadásra és hat búcsúztatás volt; az életpályája különböző szakaszain volt munkatársai emlékeztek meg róla» munkájáról, egyéniségéről. Akik őt igazán ismerték, minden időkre a szívükbe zárták. 450

Next

/
Thumbnails
Contents