A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

3. kép. Szabó István a szerzővel, 1964 A betegség Szabó István mindkét szülője aránylag fiatalon halt meg. Bizonyára ez is hozzájárult, hogy ún. hypochonder természetű lett. Fiatalon, 20—25 éves korában, gyakran volt futó rosszulléte, amikor halálfélelem fogta el. Ezen közvetlen környezete néha derült is. Ahogy életmódja rendszeressé alakult, különösen házassága után, ezek a panaszok ritkábbak lettek és hosszabb ideig súlyosabb betegség nem jelentkezett nála. Egyetemi tanári kinevezése után Debrecenben lakáshoz jutnia nem sikerült, amint ezt egy 1943-as lakáshivatali határozat is tanúsította. Ezért fenntartotta budapesti lakását és a nagyobb egyetemi szüneteket ott töltötte, könyvtára és tudományos apparátusa mellett, a tanítási idő alatt pedig Debrecenben, családjával együtt, albérletben lakott, rendes háztartás nélkül, szabad idejében előadásai anyagát tervezgetve. 1944 októberében már nem lehetett leutazni Debrecenbe; a közelben folyt a debreceni csata a visszavonuló németek és az előretörő Vörös Hadsereg között. Fent maradt tehát Budapesten. A főváros ostroma alatt előbb a Vár oldalában levő Ilona utcai lakásán húzódott meg, a budai harcok idején pedig, 1944. december 30-tól a Pénzügyminisztérium óvóhelyén. Itt 1945 január végén paratífuszt kapott; négy heti betegség után szívizomelfajulás lépett fel, amivel hosszabb ideig fekvő beteg volt. Az utazás a Tiszántúlra ekkor még egyéni, kalandos vállalkozás volt. Amint a kockázatot vállalhatta, áprilisban visszatért Debrecenbe, szolgálattételre jelentkezett és előadásait megkezdte. 1948-ban, a tél folyamán, beutalást kapott a Magyar Tudományos Akadémia mátraházi üdülőjébe. Megérkezése után néhány nap múlva erős rosszullét fogta el. Éjjel, nagy nehézségek között, elvergődött az ottani kórházba, az orvos azonban semmi kezelést sem tudott adni, ezért reggel visszautazott Budapestre. A Tétényi úti kórházban Mészáros professzor megállapította, hogy súlyos epeköve van, legalább tízéves betegség, amelyet panaszai alapján már korábban fel kellett volna ismerni. Eltávolította a köveket, az epehólyaggal együtt, és szigorú diétát írt elő. A műtét után Szabó István erősen feljavult, korábbi hypochondriája teljesen feloldódott. De a beteg testre ránehezedő óriási munka, és az átélt minden irányú aggodalmak mind jobban megkövetelték a kiadós táplálkozást. Egy idő után fokozatosan visszatért 29 Évkönyv — 1978 449