A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

ki), ahol finom halételeket, vadhúsokat lehet kapni. Kijár kis budai kertünkbe, élvezi annak csendjét, vidéki hangulatát, eleinte szakértően szalonnasütéseket is rendez. Emellett sokszor meglátogatom kedden délután. Könyveket cserélünk; érdekli minden, az egzotikus útleírásoktól a vallásos írásokig. Kritikai megjegyzéseket tesz minden olvasmányára, a puritán debreceni erkölcsi felfogás tükröződik szavaiban. Az élettel szemben mindinkább szkeptikus magatartást vesz fel. Teljes visszavonultságban kíván élni, minden hivatalos megbízatás nélkül. De figyelemmel kíséri a megjelenő, történelmi anyagot tartalmazó munkákat és állást foglal velük kapcsolatban. Kivétel a régi tanítványok, pályatársak vífega. Ezeken a délutánokon találkoztam nála történész barátaival, volt tanítványaival, akik mindig szívesen látott vendégei. Megbeszéli velük az őket foglalkoztató szakmai vagy gyakorlati kérdéseket. Újra munkaközösséget hoz létre és az ő szerkesztésében jelenik meg 1965-ben „A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában" с kétkötetes munka, melynek bevezető fejezetét írja meg. Ez a könyv, mely a reá jellemző, teljesen kiérlelt tudományos módszerrel készült, már teljes elismerést nyer; Szabó István szerkesztői munkájáért az Akadémia nagydíját kapja meg 1967-ben. És dolgozik, új könyvén: „A középkori magyar falu". Most már a munka zavartalan, termékeny folytatását lehetne remálni. Ds fejcsóválva mondja: „Ezzel én be fogom fejezni." 1966-tól egészsége erősen hanyatlott, többször kórházba is kellett mennie. Előfordult, hogy hirtelen rosszulléte esetén nála levő tanítványa kísérte el a kórházba. De megtartja a szokott összejöveteleket velük. Májusban éppen két volt tanítványával beszélget sűrű cigarettafüstben, amikor hirtelen elhallgat, majd újból megszólal: „Tönkreteszitek magatokat! Dobjátok el! Fogadjuk meg, hogy nem gyújtunk rá többet. Én sem, ti sem. Kezet reá!" Kézfogással pecsételik meg. És ettől kezdve teljesen abbahagyja a dohányzást, melyet ötven éven át folytatott. Majdnem egy év múlva gégész specialista is megvizsgálta és azt mondta, hogy nincsen rákja. Mikor ezt nekem elmondta, hozzátette, hogy ő azért már búcsúzik a világtól, mint valamikor a cívisek tették, jóval fiatalabb korukban. De a nyár folyamán többször megjelent nálunk a kis budai kertben, felemlegetve a régen általa annyira kedvelt szalonnasütéseket. 2. kép. Szabó István, felesége és Fay Béláné, 1962 448