A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

ennek az életformának a hamis romantikáját maga mögött hagyta. Már május 24-én be kellett azonban vonulnia a 39. gyalogezredhez. Az újonc-kiképzést Königgrätzban kapta. Nyolc hét múlva tiszti iskolába vezényelték Gablonzba, a cseh—német iparvidékre, mely magas szintű polgári világ volt az alföldi magyar fiú számára, még a háborús nélkülözések, nehézségek errefelé a mieinknél jóval érezhetőbb légkörében is. Utána az olasz harctéren, a Karszt forró tájai, a Doberdó sziklái között, az állóharc véres poklának átvészelése, majd az 1917. októberi tolmeini áttörés után az öntözőcsatornákkal átszelt, rizstermő, selyem tenyésztő, szelíd velencei síkság tájainak megismerése zárta le a közös bakaélményeinek gyűjtését. A háború után nem volt könnyű az elhelyezkedés Szabó István édesanyja, ki már évek óta szinte élőhalott volt, ekkoriban halt meg. István nem is gondolt valami önálló vállalkozásra» amibe néhány volt kereskedelmista kezdett és átmenetileg meg is gazdagodott, sem arra, hogy a forrongó politikai konstellációkban keresse az érvényesülés útját. Az a gondolat fordult meg a fejében, hogy kimegy Németországba és könyvkereskedő lesz, egyesítve kereskedelmi képzettségét és könyvszeretetét. De már felnőtt Bay Erzsike és István, aki most már nemcsak sakkozni járt a családhoz, hanem beszélgetettt is a zongoraművésznek készülő Erzsikével, nekem bevallotta, hogy nem tudna elmenni Németországba, ha itt kellene hagynia Erzsikét. Végre állást kapott 1919. február 1-én „ideiglenes díjnokként, a debreceni Állampénztárnál. „Különleges feladatokat" kellett itt teljesítenies—, mondotta. Én ezt úgy értettem, hogy az ország fokozatos összeszűküléséből adódó általános és folytonos átszervezésnek a Pénztárra eső feladataiban kellett részt vennie. Ez minden idejét lekötötte, heteken át alig lehetett látni. Április 23-án, húsvét utáni szerdán volt egy nevezetes találkozásunk, a Kossuth utcán. Az előző héten Debrecenben a front város általunk jól ismert képét lehetett látni ideoda menetelő alakulatokkal, de láttuk a forradalmi lendület fellobbanásait, letöréseit is. Átvonult a városon a nemzetközi szocialista ezred, megütközni a románokkal. Most pedig, a Kossuth utcán, volt katonabajtársakkal együtt néztük végig a román hadsereg bevonulását Nyírábrány felől, a vörös csapatok által kiürített városba. Szegényesen felruházott, de fegyelmezett csapatok, igen jó felszereléssel, kemény díszmenetben haladtak el a parancsnok előtt. Szótlanul szemléltük a látványt, lehajtott fejjel, ugyanazzal a gondolattal: Megvan Nagyrománia. Újból hónapokra elmerült a munkában. A nyarat Debrecenben töltötte Bay Zoltán, aki most nagy lendülettel tanult a budapesti Tudományegyetemen. Az előző évben tett érettségit kitűnő eredménnyel a debreceni Ref. Főgimnáziumban, a „nagy osztály"-ban, ahogy ezt az évfolyamot később Németh László elnevezte, amelyben jelesen érett az osztály háromnegyed része, a sok későbbi kitűnő ember között Szabó Lőrinc és Gulyás Pál költők. Szabó Istvánnak ekkor szinte második otthona a Bay család volt. Úgy látta, hogy a közigazgatásnál szerezheti meg a mindennapi kenyeret maga és testvérei részére és elhatározta, hogy megszerzi a jogi képesítést. Egész nyáron a gimnázium felső osztályainak a tananyagát beszélte meg Bay Zoltánnal, ősszel pedig, mint rendkívüli hallgató, beiratkozott a jogtudományi karra. December 2-án Szabó István letette a különbözeti vizsgát a négy felső gimnáziumi osztályból és december 19-én jól érett lett a Ref. Főgimnáziumban, ami egészen kivételes eredmény volt magántanulónál. Büszke is volt rá. 1920. januárban megszűnt az állampénztári alkalmazás, ismét állás után kellett néznie. Balthazar Dezső ref. püspök és Magoss György városi tanácsnok, a későbbi városfejlesztő polgármester, jól ismerték és becsülték mostohaapját, Szabó Zsigmondot —, aki akkoriban halt meg — és segíteni kívánták István megélhetését. Ezek a körök már tudták, hogy a románoknak ki kell vonulniuk Debrecenből, júniusban pedig képviselőválasztások lesznek. A városnál felállították a központi irodát, amely az első titkos képviselőválasztás előkészítésével foglalkozott. Itt kapott ideiglenes jellegű alkalmazást Szabó István február 15-től. Ugyanebben a hónapban tette le jó eredménnyel az első alapvizsgát a jogi karon, most már mint rendes hallgató. Március 11-én bevonult a Horthy-hadsereg Debrecenbe. Egyszerre fellobbant a régen izzó, nacionalista szenvedély, és az ezzel többnyire szembeforduló, európai távlatú, humanista gondolkodás, melyet akkor az általunk lelkesen tanulmányozott Romain Rolland, Anatole France írásai tápláltak. Az Egyetemi Kör, — a Ref. Kolllégium keresztépületének földszinti. 441