A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

És Te lebegtél mindezek felett a gondolatok felett. Rózsikám, Rozóm, angyalom!" Az Elmerült világ 34 darabját 1924 augusztus—október hónapokban írja, Debrecen —Bocskai—Hajdúböszörményben. A ciklus szinte lírai naplójellegű dokumentum: van úgy, hogy nap mint nap ír egy verset. 1924 szeptemberétől november l-ig egyébként a Hajdúböszörményi Ref. Bocskai Reálgimnázium óraadó tanára. Heti 3 órában németet tanít az V. osztályban, — ezenkívül a Kálvineum fiú internátusának felügyelőtanára.

51 Szeptember 15. dátummal két verse maradt ránk: a már idézett Gyermekkorom című s egy másik, cím nélküli: Egy városban vagyok, melyet ugyan falunak lehet nevezni. De polgármestere van. És van gimnáziuma, hol keveset tanulnak, hol úgy folyik a perc, mint egy boldog folyam. Magyar város, habár a pszichoanalízis és a modern tudás sok mindent felderít. Ne is merüljünk bele. Minden lépés egy krízis, mely agyon őröli az ember idegeit. Kavargó képeket tapintok a homályban, mert bár ragyog a Nap és lángol a határ: én tudom, hirdetem, hogy szédítő homály van, és a tornyok felett gomolyog a halál. A ciklus utolsó verse Ovidius Tomiban (okt. 21.); —nyilvánvalóan száműzetésnek érzi tulajdon sorsát is: A Fekete-tenger partján bolyongva hosszan bámult a vad tekintetű habokba, melyek az alvilág árnyától feketén csapkodtak a komor szikláknak tetején. S a Fekete-tenger partján a néma hullámok fülébe ily szót kiáltozott: Óh Róma! Róma! Néhány nap múlva ismét Debrecenben van. 1924-ből való még Rozó (1924 nyarán írott), s A távolból (1924 novemberéből) с versciklusa, összesen 12 vers. Öt füzet őrzi a költő autográf, fiatalkori verseit, köztük a Lenaufordításokat is. Saját ekkori versei nagyrészt máig kiadatlanok. Elsősorban familiáris emlékek, lírai gyakorlatok, amelyek között már fel-felvillan egy-egy jellegzetesen Gulyás Pál-i hangulat: A fáknak mondd meg virradatkor találkozom még én velük! (Üzenet áfáknak) Verscímei között már itt olvashatunk egész vers hangulatát árasztóakat: „Oh fák, ti zöldelő remények", s a későbbi szatirikus, eleven, groteszk képeiből is felvillan egy-egy: Ősz van, vad ősz van és én kacagok, a könnyem is csorog a hahotától: „Meghaltak az öldöklő angyalok s a zord Halál végigbukott kaszástól 51 A Hajdúböszörményi Ref. Bocskai Reálgimnázium értesítője az 1924—25. tanévről (Hajdúböszörmény) 6. 28 Évkönyv — 1978 433