A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

a süppedő, elhagyott halmokon... a gallyakba beakadt a ruhája s mint a kaszáspók, úgy fekszik hason! Óh szent Habakuk, eltört a kaszája! (Eltört a halál kaszája) A költő apja az 1924/25. iskolai évben kerül Debrecen sz. kir. város Ipariskolájának élére. Ő teremt rendet az akkori lehetetlen viszonyok között: építkezés, a tanulók szociális helyzetének javítása, a tanulmányi fegyelem megszilárdítása: minden az ő feladata lesz s az adott korlátok között mindent meg is tesz az ügyért. 1924/25-ben 2500-at meghaladó növendéke van az iskola 3 tagozatának 11 tanteremhez. Ebből magának a fiúiparostanonciskolának 2000 körül járó tanulóifjúsága csak úgy helyezhető el, ha letesz az iskolai hygienia legelemibb követelményeiről, nélkülöz minden iskolai felszereléshez szükséges szertári, gyülekezési, önképzési helyiséget — olvassuk az iskola értesítőjében. 1927-ben már arról ad számot az értesítő, hogy Gulyás István szervező munkája nyomán két hatalmas épület áll az oktatás rendelkezésére, 2470 iparostanuló tanul 73 osztályban, 52 tanár vezetésével. (Nem mintha evvel megoldódott volna az iparosoktatás: ahhoz egy egész társadalmi rendnek kell megváltoznia. Hiába tervezi például Gulyás István egy olyan otthon (internátus) megteremtését, amely menedéke lehetett volna a kallódó, nem egyszer embertelen sorban, ütlegek között,, kizsákmányolt helyzetben élő fiataloknak, akik számára az elemi oktatási eszközöket is csak kemény harcok árán lehetett biztosítani.) Amikor 1924/25-ben Gulyás Pál az Iparostanonciskola óraadó tanára lett, az oktatás két helyen folyt: a Burgundia utcában s a Pacsirta utcai elemi iskolában. A tanítást ebben a korszakban a teljesen elégtelen fizikai feltételeken túl maga a fegyelmezés problémája is nehezíti. A teljesen elhanyagolt, magárahagyott, mesterei által kizsákmányolt, elemi jogaitól megfosztott, sokszor nem is emberi viszonyok között élő ifjúság tanítás alatt tombolja vagy alussza ki magát, a verekedések napirenden vannak, — a fiatal tanár nem egyszer szinte védtelennek érzi magát a rábízott, csak nagy küzdelmek árán fegyelmezhető diákokkal szemben, — sokszor szinte félve siet haza a sötétedő téli utcákon, otthon pedig aggódva várják. Debrecenbe érkezése után két hónappal — háromévi jegyesség után, — 1924 decemberében házasságot köt Farkas Rozáliával. Az esküvőt eredetileg korábbra tervezik, de a család csak karácsonyra tud összejönni, s még akkor is csupa bonyodalom és zűrzavar. Rozó fekete ruhát varrat magának Pesten, — a család gyorsan fehérre cserélteti át, — Kiss Zsigmond, a költő keresztapja lenne az eskető papjuk, — de nem ér idejére Debrecenbe, így a soros pap végzi a szertartást, mialatt a költő húgai kacagva dugják elő fejüket a spanyolfal mögül: csupa ilyen kép, emlék él Gulyás Pálnéban házasságkötésükről. — Lakást a családi házban kapnak, csakúgy, mint Margit, később pedig Irének. Négyszer változtatják a helyüket a következő évek folyamán, —előbb Gulyás Istvánék költöznek el, később Juhász Gézáék. — Gulyás Pál év végéig az Iparostanonciskolában tanít, — közben doktori disszertációjátírja, Az Ember Tragédiája szerkezete a témája s 1925. június 5-én avatja doktorrá a Tisza István Tudományegyetem Tanácsa. Disszertációja önmagában a későbbi, a „Válasz" 1934-ik évfolyamában megjelent Maí/ác/z-tanulmányért is figyelemreméltó.

52 A disszertációt — állítólag a társbíráló, TankóBéla miatt át kellett fogalmaznia. Későbbi tanulmánya tükrözi a költő eredeti elképzeléseit, konzekvenciáit. A mű elemzését maga a disszertáció végzi el, eredményei bennefoglaltatnak a későbbi Moí/ácA-tanuImányban, a reformkor eszményeinek bírálatával és Madách figyelemreméltóan éles portréjával. Gulyás megállapítja doktori értekezésében, hogy az Ember Tragédiája első bírálói szinte kizárólag tartalmi magyarázatot adtak s a sok hasznos tanulság ellenére tévútra jutottak az egész költemény megítélését illetően. Erdélyi Jánossal és Voinovich Gézával szemben — akik Madách művéből az emberiség hanyatlását olvasták ki — Arany Jánosnak ad igazat, aki „az egyes színek felett lebegő egységes gondolatra figyelt." („én nem találom apessimismustazism£er7>a^éd/á;a-ban, mihelyt mint egészt fogom fel" — írja Arany.)

55 52 1934. 1. évf. 1. sz. 40—47. 53 Arany János: Madách bevezetése a Kisfaludy Társaságban. In: A. J. Összes prózai művei és műfordításai (Bp.) 923. 434