A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

Öregem!! 50.000 K-t sürgősen szerezz és küldj számomra, mert lakásomat nem tudom kifizetni. Margit t. i. eddig 273.000 K-t adott. Üdvözöl Pali A pénzt hétfőre várom." Gulyás Pál levelezőlapja Juhász Gézának. [Nyíregyháza, 1923 nov. 3.] „Kedves Géza! Ezt a lapot még utánaküldöm a társának. A 920.000 K-n gondolkozom. Sürgősen írj, vájjon ne nyomtassuk-e inkább azon a barnán és 650.000 K-ért ? Én hajlandó vagyok a fám felét eladni, csakhogy fedezzük a költségeket. A kosztot már kifizettem, de 20.000 K-m lakásra már nincs. Ezért 40—50.000 K-t ideiglenesen küldj. Még a pótlékokat nem kaptam ki ... Tehát sürgősen írj! Pali! Még annyi pénzem sincs, hogy ajánlva írjak." [A lev.-lapon 180 Korona portó-bélyeg] A Testvér gályákban olvasható 57 vers közül csupán egyetlen irodalmi reminiszcenciájú: A halott Ady Endre, amely az 1925-ös, Rozsnyai Kálmán szerkesztette Ady koszorúja antológiában is megjelent. A kötet három ciklusa: Alkonyi dalok, Az emberiség, A természet Ady ciklikus szerkesztésmódjára utalnak. S már itt, az indulásnál fel kell figyelni Németh László Gulyás Pál szobájában című visszaemlékezésének megállapítására: „... ha nem is hozzá hasonlított a legjobban Gulyás Pál, csakugyan Adyhoz állt a legközelebb. Bennük volt a legtöbb a „tudatalatti" — e szón most nem lélektani komplexumokat értve, hanem a költészetbe belezengő, szinte a szervezet emlékezetéből felszólaló „artézi" elemek bőségét. Adynál ez a mély réteg inkább a történelem volt, korok leláncolt lelke, Gulyásnál a természet. Adynál egy parádés egyéniség szép rakoncátlanságaiban tör fel, Gulyásnál az ironikus igénytelenség homályában lapít. Adynál szétszaggatta, darabossá, archaikussá tette a formát, Gulyásnál, mint egy idegen tárgyat lehúzta, gyökerekkel, rostokkal járta át, eltorzította és természetszerűvé tette, mintegy eltőzegesítette. S ez a mélybe-ágyazottság mindeniküknél az absztrakciók nagy merészségével jár együtt; mintha azt bizonyítanák, hogy csak a mélybefutó gyökerek tudják megtartani a magas lombkoronát. De míg Adynál az absztrakció szétfut, mintha egy égboltot, a Minden Titkok firmamentumát akarná az ember feje fölött kifeszíteni, Gulyásnál egy csúcsba, a rendtartó Idea felé tart. Jellemző, hogy a kőszénnek ez a fává élesztője, költői kiforrása legszebb versét Kölcseyről írta s haldoklását Schiller társaságában töltötte: Étheri szellem, akinek alig volt földön földi teste, csak úgy lézengtél testtelen, a levegő vásznára festve, ideák ős festményeként, mit rejtett barlangok takarnak... Mintha magáról írná, a maga felső lelkéről, lelke emeletjéről, pedig Kölcseyről szól. Ugyanott azt is megmagyarázza, mi az eszme hivatása ebben a haláltól-viruló világban. Olyan korban, amikor a líra a kiterjedést kereste, paraszthősök képét, magyar tájak lankáit, az emlékezés vidékeit s a vers a novellával ült nászt, ez a költő a mély és magas közt nőtt s nagyságát azzal a merőlegessel kell mérni, amely a mókusfenyővel benőtt kalevalai isten teste s az ő kézcsontjain átütő holdsugár — lelke két pólusa — közt van."

41 Gulyás Pál később első kötetére vonatkozóan azt tartotta legjellemzőbbnek, ami egész fiatalkori lírája jellegzetessége volt, s ami később a magát schilleri értelemben és saját meg41 Alföld, 1957 tavaszán. 13. — Klny. is (Alföldi füzetek 5. Debrecen, 1956) 429