A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

Aztán másnap délben Rozót vártam. Lejött. Elmentünk sétálni. Épp esett a hó. A Műcsarnokba levillanyosoztunk, hogy meleg helyen diskuráljunk. A jegy, amit Ilonka néni adott, rossz volt. Hát hova menjünk? Valami cukrászdafélébe. Ott legalább meleg van. Elbeszélgettünk. Talán éppen a Kőrútból nyíló Gatyamadzag-uteában van egy rossz kávéház ... Üres volt. Bementünk 1 órakor. Tea. Beszélgettünk. Közben bejött egy-két pesti nő, pasit fogni. Bosszankodtak is hangosan, hogy nincs. Ott se volt valami meleg, de tűrhető... A búcsúról mit mondjak?És Rózsiról? Olyan volt mint egy árva angyal. A leveleim mind a keblén... Erős kapcsok fűznek minket egymáshoz: halál-kapcsok. Ez már nem szerelem. Több ... Máskép rettentő nyomorult az a pesti élet. Én nem tudom miért: olyan jó onnan elmenni, szaladni ... Milyen nehéz volt elmenni itthonról! Hah! már maga az elfárasztott. Milyen fontos az a pénz ... eszköznek/" Gulyás Pál levele Juhász Gézának. Évakla, 1922. III. 8. „Kedves jó Géza! ... Ugye fiatal voltam otthon? Szegény Pali! Géza, én nagyon-nagyon szerencsétlen vagyok ... Fiatalnak lenni, megtörten ... rettenetes ... Óh, sima emberek! ... Elhagytak ... elhagytak ... Ugye ti fák vagytok, fák, kicsi fák? Lássátok, lássátok! a jó Isten velem micsinált!" Gulyás Pál levele Juhász Gézának. Évakla, 1922. III. 15. „Kedves Öregem! Nagyon köszönöm, hogy értesítettél a legáció felől ... Most prédikációt kell tanulnom. Mennyi minden összejött! — Most írtam meg az Új Idők-beii Fodor Gyulának egy levelet. Rettentő pimasz hangon, de választ mindenesetre kapok. Majd avval együtt elmondom a históriát... Itt küldök egy részt a Farkas Halálából. (Alfréddé Vigny költeményének fordítása.) Az utolsót. Ismered a tartalmát ? A Farkashalála ... éppen egy ebet dob le magáról, de addig nem enged stb." Gulyás Pál levele Juhász Gézának. Kismarja, 1922. máj. 8. „Régóta nem beszéltem már Veled! A múltkor a temetőben láttuk utoljára egymást, és ott fogjuk látni egymást legeslegutoljára. Én ? Te ? Mindegy! Tanulsz, nyomod a pedit, ahogy Kardos Pali mondja. Én is nyomom a magamét. De olyan-olyan fáradt vagyok! Ma mérettem meg magam: 51 kg vagyok téliruhástul, tehát 5 kg cókmókot leszámítva ... Nagyon, nagyon fáradt vagyok, ennyit mondok, ennyit ... Géza, bármennyire is fiatalosnak látszódjak, én iszonyú küzdelmet folytatok a testtel, az anyaggal. Aztán a Világ? Igen, a Farkas Halálát beküldtem az Új Időkhöz, Fodor Gyulához. Ismeretlenül őt kértem meg, ha méltó a nap világára, segítsen... Kíváncsi vagyok. De mindegy... Ezentúl már nem fordítok. Epilógusként ne haragudj a mellékelt butaságért. JobbTmint a György O.-é. Különben csak Rozónak csináltam, meg neked, György pedig Magyarországnak." [Másik lapon] Baudelaire: A kísértet с versének fordítása. Gulyás Pál Juhász Gézának. Évakla, 1922. V/29. „Itt mit csinálok ? Ép jelenleg 1

/

i 10 van és a románok nyelvét tanulmányozom. Úgy szeretnék Erdélybe kimenni... Pap K-lyal még d.U. is találkoztam. A gimn. tornavizsgáján ott ült a pódiumon. Magához intett és ott is gratulált, hogy nagyon-nagyon szép volt és sajnálja, hogy a nyelvészettel elrontottam a kitűnőt ... Bah! Nem is tudtam, hogy ő ennyire jóindulatú irántam ... Mint Salamon, a remete, én is megbékültem már vele Évaklán..." ф ф ifc 423