A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

Elszórt vallomások, foszlányok fiatal éveiből. Később „pajor"-éveknek nevezi őket, — s hogy ez a fiatalság sok vonatkozásban élete végéig keserű emlékként él benne, arról nem egyszer ír. Lassúnak érzi és türelmetlenül várja felnőtté válását, amely lírája elismerését is jelenti. Juhász Géza 1919-ben mint Gulyás Pál barátja és vitatkozó társa lép a Gulyás-családba. Kötetnyi verse van már, a fronton írja meg Hatvani professzorról A garaboncás с elbeszélő költeményét, 1916-ban Litvániából ír Babitsnak generációja nevében, — baráti köréhez számít a Dienes-család, Szabó Lőrinc. Amikor hazajön a frontról, első egyetemi óráján Gulyás Margit mellett kap helyet, — az egyetem padjai között indul barátságuk és szerelmük. A fiatalemberek legtöbbször a fiúk szobájában beszélgetnek. Gulyás Pált ebben az időben már a nagy költészet álma fűti, saját világa számára keres megértő társakat. Imponál neki öt évvel idősebb barátja, aki háborút járt tiszt és költő. Amikor azonban megtudja, hogy Juhász Gézát rajta kívül más is vonzza a családba, kezdetben szinte féltékeny barátságára, csakúgy, mint később másik sógora, Szabó István esetében, aki Piroska húgát veszi feleségül. — Margit Juhász Géza miatt felbontja első jegyességét, — a szülők eleinte ellenzik leányuk szándékát, nyugodt polgári jövőt terveznek számára, amit egy költő mellett nem látnak biztosítva. Ez a szülői ellenkezés 1920-tól folytatott levelezésük háttere. A leveleket sokszor maga Gulyás Pál viszi és hozza, — őt egyáltalán nem a biztos polgári jövő érdekli, hanem kizárólag az, hogy a szerelem lírai eredménye megfelel-é legmagasabb irodalmi elképzeléseinek. Minden leírt mondat lázasan érdekli, a legkisebb töredéket is gondosan mérlegeli, s miközben a szegény szerelmesek boldogságukért harcolnak, ő állandóan kritikai megjegyzéseivel gyötri őket. Juhász Gézát kezdettől pályatársként üdvözli, — később riválisként küzd a költői primátusért, — egy életen át magyarázza testvérének, hogy ő az igazi nagy költő, amin testvére hol bosszankodik, hol nevet, mert őszintén nagyrabecsüli Juhász Géza képességeit, líráját, s mert elsősorban boldog ember akar lenni. Juhász Géza kezdettől az idősebb és egyre inkább megértő barát szemével nézi ezt a hol túlságosan is áttetszőnek látszó, hol démonivá változó természetet, aki ifjúkorától a halhatatlanságért viaskodik. Hogy barátsága mit jelent a fiatal Gulyás Pál számára, arról levelei s Juhász Gézáról írott, a Nyírvidékben megjelent cikkei vallanak.

36 S ha barátságuk később nem egyszer drámává változott, annak okai jórészt Gulyás Pál természetéből következtek, később pedig elvi-politikai indokai voltak. Egyébként alig volt olyan egzisztenciális kapcsolata — családi életét is ideértve — amely életének bizonyos szakaszában súlyos konfliktussá ne vált volna. Gulyás Pál 21 éves, amikor hozzá is elérkezik a szerelem átformáló, felszabadító élménye. Sok ökonómia van sorsában. Első szerelme lesz később a felesége, — ifjúkora legjobb barátai pedig sógorai. 1920-ban ismeri meg Farkas Rozáliát, aki anyjával és három nővérével Erdélyből jön át ingyen vagonban, sokezer sorstársával együtt. Apja tönkrement földbirtokos család vasutas utóda, — a házassága boldogtalan, — alig törődik családjával, iszik, legtöbbször barátaival tölti az időt. Farkasné mint postás került Erdélybe, meghalt testvére férjéhez megy feleségül, — másik nővére Debrecenben marad, Gulyás István házában lakik. 1920-tól Hajó utca 8. szám alatt talál otthonra az egész Farkas-család. Rozó nemcsak a szerelmet hozza a fiatal költő életébe: Erdély távoli tájait is, a magyar és román testvériség és kultúrközösség tudatát. Később Gulyás Pál örömmel látogat Erdélybe. Román ballada-fordításaival a folklór mélyébeás és—Bartók példájára—a magyar irodalom számára közkinccsé akarja tenni, ami a népi gyökereire eszmélő magyarságot szellemi izoláltságából a környező valósághoz közelebb viheti. Rozó, a Múzsa, a megértő társ és jóbarát filigrán, bájos, sötét hajkoronás, mélybarna szemű, rendkívül zárkózott és félénk természet, akiben azonban erős akarat is van s aki Gulyás Pál mellett a fanatizmusig szellemtisztelő asszonnyá vált. Nehéz sorsa miatt csak még rokonszenvesebb a fiatal költő szemében, aki tulajdon adottságaival szintén sokszor érzi magát száműzöttnek a „sima" emberek között. Felujjongása így életreszólóan jelentős, megtartó, szép és nagy érzésnek és emberi kapcsolatnak szól: 36 [Gulyás Pál]: Él Debrecenben egy költő. Nyírvidék, 1923. nov. 6. 3. — Gulyás Pál: Juhász Géza; Szeptember végén. Nyírvidék, 1924. máj. 15. 418