A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

Paradicsomot diktálja, a Mona Lisa, Munkácsy-reprodukciók, s a Gulyás Pál által még gimnáziumi évei alatt falra függesztett Dante-illusztrációk. Ebben a szobában élt a két fiú: Pista és Pali. A Bocskai-kerti nyaralóban három szoba volt, nagy veranda, külön nyári konyha, présház stb., s a padlásfeljáró, a gyerekek egyik legkedvesebb tartózkodási helye, ahonnan szónoklatokat rögtönöztek a Gulyás-sorról összeverődött gyerek-hadnak. A ház előtt itt is szép, gondozott kert: fenyőfák, virágágy, fagyaisövénnyel körülkerítve, óriási diófa, gyümölcsfák, szőlő, s a kút, amely mellett hordókban mindig víz állt.

24 1904 tájáról való a legkorábbi kép, amely Gulyás Pálról birtokomban van. Három gyermek látható a fák és lombok között: elöl, kissé elmosódva, de mégis határozott, karakterisztikus vonásokkal, hosszúujjú ruhában, rövidre nyírott hajjal négy évvel fiatalabb Piroska húga áll. Mögötte a magasba tekintő öt éves kisfiú: arca komoly, szinte elrévedt, szája kicsit nyitva: világos inge és tágranyitott szemei közül a bajt jelző fehér folt elővillan a kép homályos tónusából. Alakja csöppet sem teszi vézna és beteges gyermek benyomását. Kissé hasonlít a mellette álló, száját mosolyra húzó kócos kis tündérre: Margit húgára. Egy másik, ugyanebből a korszakból való képe: a lugasban örökíti meg anyja, szakállas apja, Margit húga s egy vendég társaságában. Van egy harmadik képe, télikabátban, testvérei között. Mindig erősen figyel, s bal szemének homályos foltja teszi elrévedővé gyermekkori arcát. Később, iskolás korától kezdve szemüveget visel, s bár felesége szerint szemüveg nélkül is jól látott, társaságban úgy soha nem jelent meg: biztonságot, védelmet adott számára s úgy érezte, hogy szemhibája kevésbé észrevehető. Felnőttkori, szemüveges képein nyoma sincs tekintete eredendő tétovaságának. Külsejében egyébként anyjára hasonlított: nyúlánk, vékony csontú, gótikus alkat, rendkívül mozgékony, felnőtt korban inkább 45—48, mint 50 kilós test; emiatt támadt később az állandó betegeskedések legendája. Ez a legenda merőben téves. Fiatalkorában ugyan voltak korszakai, amikor nagy fáradságról panaszkodott, utolsó másfél esztendejét leszámítva azonban soha semmi baja nem volt. Aki ismeri életét és műveit, beleértve nagy műgonddal fogalmazott irodalmi levelezését is, tanári elfoglaltságát, aktív irodalmárként végzett tevékenységét, az tudja, milyen lázas tempóban élt, ha sokszor, — éppen a nagy precizitás miatt lassan is dolgozott. Az állandó égés az övénél sokkal erősebb szervezetet is megviselt volna. Az arca egyébként karakteres, inkább szép mint nem-szép: görögös profil hullámos gesztenyebarna haj; arcszínének rá és még több testvérére jellemző halványsága szinte anyagtalan jelenségként tudott hatni az ihlet perceiben. Testvérei emlékezete szerint kezdettől magába húzódó, különc, de nagyon jószívű gyermek volt, aki éppenúgy részt vett a közös foglalkozásokban, mint a többiek. A nagy családban korán feltűnik apró furcsaságaival: állandó vitatkozó-hajlamáért sokszor kell külön asztal mellett ülnie, hogy a családi étkezések és összejövetelek nyugodtan folyjanak. Főképp apjával vitatkozik sokat, aki amilyen kedves és derült társaságban, legtöbbször éppoly szűkszavú és szúrós tekintetű otthon. Reggel ötkor kél, — hajnalban készül óráira — fél óra favágás a reggeli tornája, — mire visszajön a fáskamrából, a család éppen csak az első álmot törli a szeméből. A reggelitől kezdve, amelynek középpontjában kedvenc ciberelevese, sült szalonnája állott, s a prítós, amellyel kedvébe lehetett járni, csakúgy, mint az ebédutáni feketével és szivarral, — a házban nagyjából minden hozzá igazodott, — kivéve, ami nem: így például fia — elsősorban érdeklődésből fakadó — izgágasága. Az apa előtt egyébként szorgalmas munkával lehetett elsősorban érdemeket szerezni: kerti munkával, favágással stb. stb., — ehhez azonban Palinak soha nem volt kedve. Ő inkább könyveivel foglalkozott vagy a természetet figyelte: rendkívül szerette a bogarakat, a keresztes pókokat, — a Bocskai-kerti hordóból mindent kihalászott, amit csak tudott: marokszámra a csíborokat, testvérei óriási rémületére, — szerette a hűvös pince táján ugráló békákat, a szép pillangókat, — nagyon érdekelte a nagy, halálfejű pillangó,— mindaz, ami körülötte lélegzett, mozgott. 24 Juhász Gézáné Gulyás Margit szóbeli közlése. 408