A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

yJuhász Izabella 1 Gulyás Pál (1899—1944) 1. KÉT CSALÁD Tiszadobon fekszik apám apjának apja, Hólt Pál — belelépett a Tiszába, s nagyapám árva volt már. (Hortobágyi Hideg Pál 1942.) A Gulyás család a szabadságharc táján történt, népi balladákra emlékeztető, a költő által az irodalom számára is megörökített jelenettel lép ki a névtelen milliók ködéből. Az első ős, akinek nevét megőrizte a családi emlékezet, az Andrássy birtokon jobbágysorból szabadult tiszadobi telkesgazda: Gulyás Pál, a költő szépapja. Alighogy felvillan, el is tűnik. Fiatal feleségét, két kisgyermekét odahaza hagyva egyedül indul a Tisza túlsó partján fekvő Kesznyétenbe, hogy azután soha ne térjen vissza. Hazafelé jövet a megáradt folyó kompján a lovak megijednek, megvadulnak, felborítják a hidast s a rajtalevőket, Gulyás Pált is, halálba viszik. A két kisgyermekével özvegyen maradt Gulyás Pálné nemsokára újra férjhez megy, és a mostohaapa igazi mostohája lesz az árváknak. Bizonyára a nehéz ifjúság is oka, hogy a költő nagyapjából, id. Gulyás Istvánból mogorva, könnyen haragvó, nehéz természetű ember válik, aki előtt csak egy dolognak van becsülete: a paraszti munkának. Mint a felszántott föld göröngyös, mély homokja, olyan volt homloka: csupa redő, barázda. Három függőleges vad ránc nézett mogorva daccal az édesen keringő napsugárra. A szíve szikla volt, albatroszok tanyája, ormát a szárnyaló idő moha befedte; királyi gúla volt, melynek örök homálya az arany szerelem holttestét rejtegette... (Nagyapám 1927—28.) Az „arany szerelem" a szép, feketeszemű Somodi Eszter volt, Somodi Pál külső-bocsi gazda leánya, akit 18 éves korában adtak az akkor már 27 éves tiszadobi negyed telkes gazdához. A földért adták férjhez, nem szerelemből. Esküvőjükkor újra drámává mozgalmasodik a család története: a bocsi legények megtámadják a menyasszonyt vivő dobi násznépet, nem akarják elengedni a faluból a szép leányt. A dobi fokosok és dobi lovasok végül győznek. Az ütközet annyira komoly volt, hogy még a menyasszony szép nyoszolyóasszonya, a dobi Kállai Zsuzsanna is megsebesült. Ez a dráma nyitja id. Gulyás István és Somodi Eszter házasságát, a nehéz és gondokkal teli közös sorsot, amelyet Somodi Eszter erős akarattal és hittel, egyedül családjának élve küzd és dolgozik végig, 41 éves korában bekövetkezett haláláig. Négy gyermekük közül egy korán meghal, egy paraszti sorban marad, de hogy István fiából, s később Jánosból is tanár lesz, ehhez Somodi Eszter a legnagyobb biztató és legerősebb szövetséges az apai ellenkezéssel szemben. Mert nemcsak a tárgyak szépülnek keze nyomán. Először virágoskertet varázsol az öreg, nádfedeles ház köré — rendet, tisztaságot, ízlést hoz a szintén pedánsan rendes, fúró-faragó, barkácsoló gazda világába. A földes lakószoba padlója mindig fel van mázolva, szabadkonyhája mindig fel van díszítve csillogó edényekkel és tarka cseréptányérokkal. De hozza magával az olvasás, a versek, elsősorban — mint hithű református — a vallásos versek szeretetét. István fiához írott, reánkmaradt, megrendítően szép 14 levelében prózából gyakran rímbe vált át s versben mondja el óhajtásait, jókívánságait, ünnepi érzéseit. „Szeretett, egyetlen, drága gyermekem! ... Az irántatok való szerelem megemészt engem!" 397