A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Tóth Endre: Két év Oláh Gábor életéből (1909. július–1911. június)

hazámnak." Kritikusainak azt veti a szemére, hogy fáj nekik az ő munkásságának gazdagsága és önállósága.

14 1909 tavaszán az akkor Debrecenben újságíróskodó Tóth Árpáddal sokat sétálgattak a Nagyerdőn. Egy ízben — naplója szerint — arról vitatkoztak: mi lehet a költészet szerepe a jövő társadalmában? Abban mindketten egyetértettek, hogy az a társadalom csak a szocializmus társadalma lehet. Tóth Árpád attól tartott, hogy a szociáldemokrata társadalom, amely hasznossági alapon fog felépülni, éppúgy száműzi majd a költészetet, mint Platón a maga államából. Oláh szerint a jövő társadalma mélyebb erkölcsiségű lesz az akkorinál. Éppen a praktikusság, a realizmus ellenszeréül fejleszti és támogatja, élvezi a művészeteket. A költészet elmélyül és új területeket hódít meg: a tudat alatt vagy mögött lappangó, eddig ismeretlen világot.

15 Oláh, ez az eszményi szocialista azonban mindjárt visszahőköl, ha hús-vér proletárokat lát maga körül. Leírja, hogy a szocialista munkásság vörös zászlók alatt, rendőri fedezet mellett vonult fel Debrecen utcáin. Azt jegyzi fel naplójában, hogy „lenézi ezt a csőcseléket, amely olyan jelszavakat ordítozik, melyeknek fogalmával és veszélyével egyáltalán nincs tisztában." Az egyik jelszót megörökíti: „Éljen a világot megváltó, nemzetközi forradalmi szociáldemokrácia!"

18 Ez a jelenet tanúsítja, mennyire nem tudott azonosulni a szintén alacsony származású Oláh a tömegekkel, nemhiába Nietzsche és Schopenhauer neveltje volt, aki csak a nagy egyéniségek korszakalkotó zsenijében hitt.

17 Azt is följegyezte, hogy akkoriban mindenki a Halley-üstökös feltűnését várta. Az újságok már jóval előtte szenzációhajhászó cikkeket írtak róla, s az egyszerű, hiszékeny emberek között félelmet keltettek, sőt egyesek a világ végét várták, a bibliai jóslatok be teljesedését. Március 11-én este fél 7 tájban ő is felfedezte az üstököst, mely félóráig volt látható.

18 Egyébként Oláh mindig vonzódott a csillagászat iránt. Egy későbbi nyilatkozatában 1917-ben megemlítette, hogy Arrhenius svéd csillagász könyvét olvassa nagy élvezettel. Beszámol a zenéhez való kapcsolatáról is. Egyformán szeretett énekelni népdalokat és áriákat. Meleg tenorhangja volt. A melodikus zenét (Puccini) éppúgy élvezi, mint a motívumos, tendenciózus muzsikát (az akkor fénykorát élő Wagner). Neki a zene csupa színt jelent. A színek viszont zengenek. Tudja, hogy ez dekadens szemlélet.

19 Elmélkedik az új magyar költészetet ért idegen hatásokról. Úgy látja, hogy minden fiatal magyar lírikus mögött egy-egy külföldi mester áll, mint sugalmazó, vagy példakép. Megemlíti Hebbel, Mörike, Samain, Gregh, Verlaine és Stefan George nevét. Lírájuk sok-sok részletszépségét tőlük kölcsönzik-magyaritják magyar tanítványaik. Ő nehezebben jut a maga kincseihez, mert csak a saját lelkéből merít. Igaz, egyes kritikusai őt meg Richard Dehmel német poétához hasonlítják. Elismeri, hogy csakugyan találhatók azonos vonások kettejük költészetében, de ezt véletlen egyezésnek tulajdonítja. Ő is tanult egyet-mást Nietzschétől, mint Dehmel, s benne is együtt kavarog a keresztyén világnézet a görögös pogánysággal, a metafizika a természetfilozófiával, akár Dehmelben. Talán ennek tudható, hogy később Oláh fordított is Dehmel verseiből.

20 Érdekes vallomást tesz alkotói szenvedélyéről. Szabolcska egyszer azt mondta neki, hogy őt a versírás egy cseppet sem izgatja, nem hozza indulatba. „Bezzeg nekem még a kisujjam is idegessé lesz a végén" — mondja magáról. Minden munkájába egy-egy darab agyveleje szakadt ki. Ő valóságosan is a lelkét osztja széjjel a műveiben. Ha netán elavulnának az írásai, akkor is meg kell éreznie az olvasónak „azt a rejtett tüzet, amely egyéniségéből áradt szét a munkáiba". A Csokonai Kör képviseletében részt vett Mikszáth Kálmán negyvenéves írói jubileumán. Sokan és sokat beszéltek, de az ünnepségnek nem volt belső melege. Mikszáth már 14 OG Napló II. 1909. dec. és 1910. január 15 OG Napló II. 1910. febr. 16 OG Napló II. 1910. márc. 17 OG Napló II. 1910. márc. 18 OG Napló II. 1910. márc. 19 OG Napló II. 1910. ápr. 20 OG Napló II. 1910. ápr. „A hárfa" fordítása megjelent A német Irodalom Kincsesháza с kötetben. (Bp. é. n. Athenaeum) 390