A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Irodalomtörténet - Tóth Endre: Két év Oláh Gábor életéből (1909. július–1911. június)
dés megölte benne a tetőre jutáshoz szükséges energiát. Boldog, mert nem is sejti hanyatlását." 8 Naplójában elemzi a nőkhöz való viszonyát. Följegyezte, hogy akkoriban sokan akarták megházasítani, köztük Kardos Albert is, egyik unokahúgát akarta elvetetni vele, aki Pesten volt bölcsész. De ő nem kér a házasságból, „amelyben több a próza, mint a rózsa". Két nőt dicsér feltétel nélkül ismerősei közül: Karai Sándornét, „aki maga a kellem", s öregedő férje mellett sorvadoz gyermektelenül, és Geiger Valériát, aki később Dienes Valéria néven vált ismert filozófussá, s Babitsék rokoni és baráti köréhez tartozott, s aki — Oláh szerint — az „egyetlen nő, akit bámul, mert maga az ész." „Ha ezt a két nőt össze lehetne gyúrni" —elmélkedik tovább —, „belőlük lenne ideális és modern asszony." Az ideális két nő helyett egy harmadiknak, Hatvani Mariskának, egy igen szép, szegény, külvárosi lánynak kezd udvarolni. A kapcsolat — megszakításokkal — hosszú ideig tart, de mikor a lány, az anyja nógatására, házasodásra sarkallja, megszakítja vele a kapcsolatot. Sok ez idő tájt keletkezett vers őrzi a Hatvani Mariska emlékét, 9 pl. a Viola elbukott. Önvizsgálatai során ébred rá, hogy ő proteusi alkat. Mindig annak a hősének a bőrébe búvik, akiről éppen ír. Amikor Shakespeare-rel foglalkozik, az ő hőseinek a nyelvén beszél s Hamletnak, Rómeónak, Othellónak, Timonnak képzeli magát. Ugyanez játszódik le, amikor hosszabb ideig Petőfivel, Csokonaival foglalkozik. Ehhez hozzájárulnak elfojtott, ki nem élt színészi hajlamai. Ezért nem tudnak a szokványos író-típusokban gondolkodó kritikusok mit kezdeni az ő sokszólamúságával, sokoldalúságával. 10 November végén a Debrecenben vendégeskedő Szabolcskával való vitájáról számolt be. Szabolcska irtózatosan gyűlölte Adyt s azt tartotta róla: nincs egyetlen igazi verse sem. Oláh erre azt felelte: „Nincs? Rögtön bebizonyítom, hogy van!... Tessék idehallgatni." És felolvasta Az Úr érkezése című Ady-verset. Szabolcska erre gondolkodik, hümget, majd elismeri, hogy ez véletlenül csakugyan költemény. De fogadni mer, hogy három év múlva már nem is beszélnek Ady költészetéről. Oláh szerint a beszélgetésnél jelen volt Kardos Albert és Szávay Gyula. 11 Már ekkor jelentkezett Oláhnál a túlhajszoltság által okozott idegkimerültség, amely egyéb bajokat is szült. Oláh ezeket képzeletével még fel is nagyította. Azt írja, hat esztendeje állandóan beteg: „A három betűs alattomos halál közeleg... (a TBC). Minden reményem búcsút kezd lassan mondani... Odakint, az emberek előtt játszani kell a törhetetlent, a nagyot merőt, a halhatatlant: idehaza lerogyni a dívány szegletébe, elkészülni az utolsó számadással s nem hinni többé semmiben..." Csokonai sorsa, példája lebegett előtte, s azt hiszi* csak ő tudná megérteni és megírni költő-elődje tragédiáját. Még annak sem tud örülni, hogy tervei szerint — egyetlen hónap alatt csakugyan négy könyve jelent meg. 12 Amikor a debreceni színház bemutatta A meztelen asszony és A halottak visszajárnak című darabjait, a premierre se ment el. A darabok különben megbuktak, ahogy maga túlzó öngúnnyal beszámol erről: „Debrecen odavan tőlem, vagy inkább rémes drámáimtól. Öten megőrültek, heten rosszul lettek, tizenhármán pedig hazaszaladtak az előadásról." A bemutatóról Tóth Árpád írt tapintatos bírálatot az egyik helyi lapban, kiemelve a szerző lírikusi mivoltát. 13 1909 szilveszterén számadást készít az elmúlt esztendőről. A testi-lelki gyötrelmek évének tartja 1909-et. Panaszkodik a kicsinyes, alacsony szemléletű és ízlésű környezetére. Sokan igyekeztek megbántani, kigúnyolni, az életét megkeseríteni. A lerántó pesti kritikáknak az volt a hatása Debrecenben, hogy még kevés számú hívében és barátjában is megrendült iránta a bizalom. Csak azért nem törik össze, mert a magába vetett hite nem rendült meg. Nagyon szeretne elmenekülni Debrecenből. Újévkor azonban már ezzel kezdi a naplóját: „Akárhogy is ordítoznak jó hírem és művészetem ellen: nem leszek lefutó csillaga az én kis 8 OG Napló II. 1909. okt. 9 OG Napló II. 1909. nov. 10 OG Napló II. 1909. nov. 11 Az eset 1909. nov. 23-án történt a Royal kávéházban. OG Napló II. 1909. nov. 12 OG Napló II. 1909. nov. 13 A darabokat 1909. december 10-én mutatták be. OG Napló II. 1909. dec. — Tóth Árpád bírálata a Debreceni Független Újság 1909. dec. 11-i számában jelent meg. TÁ ÖM 3. k. 84—86. 389