A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Szilágyi Ferenc: Földi János és Csokonai kapcsolatáról

Még pedig rakodva tér-vissza házába, Leg-édesebb mézet vívénn-el szájába, Még sem látjuk, hogy a' Balsam, vagy Viola Hervadna, mellyeket a' méh meg-tsókola. Mindenik meg-marad tulajdon színében, Szinte elébbeni elevenségében. A' friss tsókoknak-is ha meg láttszik Nyoma, Mellyeket edgy Iffjú leányára nyoma, Edgy kis víz, edgy kis nyál azt majd le-moshatja, Elébbeni díszét így vissza-hozhatja; Fáklyát a' fáklyához ha szabad nyúlytani, Gyertyát a' gyertyáról ha szabad gyúlytani; Leány Gavallérnak tsókját ellenzheti Miért irigységből nem kőltsönözheti? így folyik a vers páros rímű tizenkettősökben, majd ezer soron keresztül, érdekes s értékes részeként Földi János költői életművének. S befejezésül csak egy részletet hadd idézzünk még, ezúttal prózát, az előszót, ahol a fordító elmondja célját: „magam nyugtató s újító óráinak hasznos mulattságra való fordítása, született nyelvem szeretete, és az azon való versek terjedésének kívánása velem ezeket magyarra fordíttatták, az efélékben gyönyörködőknek pedig, s kivált a nemzetünkbéli nevedékeny szebb-nemnek, ha nem nagy használhatás, legalább ártatlan mulattatása közre bocsáttatták..." A hazafiúi cél mellett a nőolvasók nevelése és szórakoztatása is ott szerepelt a pesti orvoshallgató irodalmi programjában, s talán nem tévedünk, ha úgy sejtjük, hogy egy kis személyes mozzanat is vegyült bele: a harmincon túljutott, házasságra készülő agglegény jövendőbelije számára igyekezett a holland író szavaival fölvázolni a helyes és boldog házasság törvényeit. Talán afféle jegyajándéknak szánta munkáját. Mindenesetre e félszáz oldalas mű — Földi János egyik leghosszabb fordítása — érdekesen illeszkedik a hajdúhadházi író gazdag életművébe, amely viszont a magyar felvilágosodás irodalmát gazdagítja nélkülözhetetlen színekkel. 25 Évkönyv — 1978 385