A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Szilágyi Ferenc: Földi János és Csokonai kapcsolatáról

A' nőstény pálma-fát ez eszembe hozván, Melly távol tétetett hímjét sóhajtozván, Terméketlen; de ha azt közel sajdítja Vidul, 's mivelőjét bőven gazdagítja: Ditső Venus! mondám, melly jó a' házasság! Veszszek-el, bár, ha nem édes a' párosság! Mondám, és fel-hevült mellyemben azomba A' szerelem tüze gerjed alattomba. ímhol, még a' fa-is ég gerjedelemmel! A' madarak szíve repes szerelemmel! Az árnyékos hegyek híves tetejében A' vad-kan-is e'nek hevül érzésében! A' tenger halait bár víz hidegíti, E' belső tűz őket még-is melegíti. Mért hát tsak a' Leány kerülje ezeket A' gyenge lángokkal lobogó tüzeket? Nem nehéz benne fölfedeznünk a Dorottya egyik jelenetének mintáját, ahol a Szerelem istenasszonya így szónokol hatalmáról: Beborítom a nagy balénát lángokba, S párt keres a fagyos grönlandi habokba. Béönthetem tüzem a férgecskébe is, Bár kicsiny a szíve, s hideg a vére is ... Egyszóval nincs állat, mellyben tűz nem érzik; Sőt ezt a nem mozgó plánták is mind érzik; A pompás pálmának, a silány penésznek Fajtái mind az én híremmel tenyésznek.. .

4S S ez sem egészen mellékes mozzanata a két költő kapcsolatának, hiszen Csokona ifjúkori Ovidius-fordításáról (Piramus és Thisbé) szólva már figyelmeztettünk arra a feltűnő egyezésre, amelyet Földi két verses munkájával — Kornides Dániel halálára, Rélánd Adorján* Galateája — mutat.

49 S a Galateá-X éppen szintén németalföldi írótól, Adriaan Reelandtól fordította Földi, ugyancsak latin nyelvből — nem egészen függetlenül a most bemutatott fordítástól.

50 Jacob Cats írói csalafintaságát fölismerve a fordító Földi János szükségesnek is látta megjegyezni „Tudósítás" című előszavában: „Ki kellett Fillisnek ifjúi vásott szívének kedvező kényeit mintegy szükségesképpen szabadosan és minden rejtegetés és titkolás nélkül fejteni, hogy Anna egyenesen azokat ostromolván, őtet azokból is kiforgathassa." S ha igaz is, hogy végül Annáé az utolsó szó, s az író az ő bölcs és erényes intelmeinek nyújtja a pálmát, a fordító Földi János tolla ott lendül neki legjobban, ahol Fillis a szerelem édességéről csacsog fruskás oktondisággal: Mit árt a' leányi gyenge ajakaknak, Hogy tsókokat adnak a' nemes Ifjaknak ? Vagy, hogy árthatna az valamit, ki hinné, Ha edgy Gavallérnak tsókjait elvinné? A' Violát a' méh illeti tsókjával, És a' Balsam-fűvre tsókot hint szájával, 48 Ld. Csokonai összes versei. I. (Budapest, 1967.) 549. 49 Ld. Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Költemények. I. (Budapest, 1975.) 581, 590—591. 50 Mixich teljesen tévesen azonosította „Rélánd Adorján"-t a német (osztrák) Ludwig Löhnerrel. Vö. 6. i. m. 65. 384