A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Szilágyi Ferenc: Földi János és Csokonai kapcsolatáról

nyel kecsegtet, hiszen Földi egyetlen fennmaradt Csokonaihoz szóló levelében — 1800 júliusában — a „Pándi Medgy" „igaz Etymon"-ját várja barátjától, valamint a Gilva gombáét. 40 (ismeretes, hogy a gilva a Dorottyá-Ъап fordul elő, s Csokonai a somogyi nyelvjárásokból emelte vígeposza szókincsébe).

41 Hová tűnt Földi hatalmas kéziratos hagyatéka, amelynek „15. észt. alatt öszveszedett gyűjteményeit" Csokonai levélben fölajánlotta Széchényi Ferencnek? Egy részük — a növénytani anyag — föltehetően Csokonaihoz került, az ő hagyatékából pedig tovább vándorolt Fazekas Mihályhoz és Diószegi Sámuelhez. így bizonyos, hogy a Magyar Füvészkönyvben Földi és Csokonai munkája is benne van — s mindenekelőtt a Földié. Az MTA Könyvtárának Kézirattárában számos növénytani nomenclatura található Csokonai hagyatékában — ezek még kiaknázatlanok, feldolgozatlanok. Alkalmasint van közöttük nem egy, amely Földi Jánostól származik, s a két író együttműködését tükrözi. Csokonai — ahogy hallottuk — Linné magyarra fordított Systema Vegetabilium-éX s az Arpád-ot említette mint élete végső célját. Mintha csak meghalt barátja árnyékának akart volna áldozni mindkettővel: a magyar honfoglalási eposz megírását ugyanis szintén Földi sürgette, már 1790-ben, a Magyar Grammatiká-jéhoz csatolt verstani értekezésben.

42 De nemcsak mint esztéta — verstaníró — és természettudós lehetett hatással a hadházi literátor Csokonaira. Hanem mint nyelvész is. Föltárandó volna Földi grammatikájának s Csokonai nyelvészeti nézeteinek összefüggése: itt is megtalálhatjuk a szoros párhuzamokat, éppúgy, mint kettejük verstani tanulmányaiban s, ahogy Földi szólásgyűjteményét is—bizonyíthatóan — haszonnal forgatta Csokonai. S van még egy mindeddig teljesen elhanyagolt területe Csokonai és Földi együttműködésének: a felvilágosodás iránti rokonszenvük, a szabadkőművességgel való kapcsolatuk. Tudjuk, hogy a hagyomány szerint Földi János tagja volt az egyik szabadkőműves páholynak, Kazinczy tói könyvet kért a „Freimaurer"-okról

43 s a sírjára szánt akácról is ismeretes, hogy a szabadkőművesek jelvénye volt. Mikor tehát Földi és Csokonai kapcsolatát kutatjuk, ezt a fontos szálat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. S végezetül még egy kapcsolatot kell megemlítenünk — bár ez már nem is annyira Csokonai és Földi, hanem Csokonai és Földiné kapcsolata. Ismeretes, hogy néhány évtizede kialakult az a felfogás, hogy Csokonai Lilla előtti szerelmes verseinek, az ún. Rózsi-verseknek címzettje, modellje Földiné Weszprémi Julianna volt. 1970 októberében a Magyar Irodalomtörténeti Társaság debreceni vándorgyűlésén tartott előadásomban elmondtam, hogy a grafológiai vizsgálat nagyon is kérdésessé teszi ennek a föltevésnek egyik fontos láncszemét: Földi Csokonaihoz szóló levelének kétértelmű — pontosabban: kétféleképpen is értelmezhető — lapszéli megjegyzése ugyanis nem női kéztől származik. Elképzelhetőnek tartottam azonban már akkor is, hogy Csokonai és Weszprémi Juliska között volt valami vonzalom, ha nem is ő volt Rozália modellje. A kérdés szerintem most, azok után sincs egészen lezárva, hogy dr. Nagy Sándor 1973-ban, a Csokonai-évfordulón tartott előadásában megvédte Földiné jóhírét.

44 Szerintem kell, hogy valami alapjuk legyen a fennmaradt híreszteléseknek, ahogyan Földi sem ok nélkül írhatta Kazinczynak: „Meg ne házasodj, ha dolgozni akarsz." Ez a kérdés még alaposabb elemzésre vár, most csak a pszichografológia egy újabb érvét tenném az eddigiekhez, amely a kéziratokból egyértelműen arra következtetésre jutott, hogy ez a házasság nem volt harmonikusnak, boldognak nevezhető. 40 Ld. CsEml. 83. 41 Ld. Szilágyi F., Csokonai dunántúli tájszógyűjtése. Nyelvtud. Értekezések 82. sz. 161—162. 42 Ld. Fenyő István: A honfoglalási eposz szükségességéről. ItK. 1957. 404—407. 43 „Valami Freimaureri könyvre is Praenumeratio beszedőjének vagy téve, látom. Ezt is szeretném látni, azért a' nálad magokat jelentőket neveljed Nevemmel." (KazLev. II, 219. 1.) Vö. Jancsá Elemér megállapításával: „Az »Orpheus« csaknem kizárólag szabadkőművesekből alakított lap... munkatársai közül szabadkőművesek gróf Ráday Gedeon, Bacsányi János, Horváth Ádám, Földi János, Aranka György és Darvas Ferenc." {Jancsó E., A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században. Cluj, 1936. 158.1. 44 Ld. Alföld. 1973. nov. 146—157. 382