A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Régészet - Sz. Máthé Márta: Újkőkori teleülés Berettyószentmárton-Morotva lelőhelyen

sem ritkaság. Legjobb példák Tiszavasvári-Keresztfal és Paptelekhát

11 lelőhelyek anyagában találhatók. Az a gödör jellemző típusai közé tartozik még a hengeresnyakú edények csoportja. Megtalálható a finom- és házikerámia között is. A finom változat minden esetben festett díszítésű, vörös vagy barnás alapon feketével. Meglevő példányaink meglehetősen kopottak, a díszítőmotívumok felismerését ez a tény megnehezíti, de az egyik ép példány, a hengeres nyakú, belülről kinyomott négy dudorral négyszögletessé alakított testű csupor meglehetősen jó párhuzamát adja a Szolnok-villany telepi edény,

12 a nyakon levő átlós, sűrűn vonalkázott festés pedig azonos Esztár-Kiserdő-Berettyópart

13 hasonló darabjának díszítésével. A díszítésmód és a forma kétségtelenné teszi az edény esztári csoporthoz való tartozását, amely a lelőhely fiatalabb korszakát képviseli. A négyszögletes testű csupor, nyak nélküli, miniatűr, durva változatban — festetlenül — is megtalálható. A hengeres nyakú edények középméretben — fazék forma — is gyakoriak. Jól iszapolt agyagból, gyakorlott fazekastechnikával, vörösessárgára égetve készülnek. Egyik változatuk a nyak és a váll határán, csak belülről látható, ún. belsőbütyökfogós típus. Ez is megvan Tiszavasvári-Keresztfal anyagában, Kalicz és Makkay szerint a szatmári csoportból hagyományozódott a korai és kései AVK leletegyütteseibe.

14 Tulajdonképpen ilyen középméretű, hengeresnyakú edény darabja az az arcos (plasztikus orr és szemek) festett töredék, amely a leletegyüttes legjelentékenyebb darabjának tekinthető, bár egyedi volta a hiteles feltárások gyarapodásával alighanem meg fog szűnni. Festéstechnikájából következtetve kétségkívül az esztári csoport emlékanyagához tartozik. Mivel ebből a korszakból nincs nagyobb feltárás, csak kisebb leletmentés

15

, a korszak és a kultúra intenzív kutatásakor a neolitikumra oly jellemző antropomorf ábrázolások minden bizonnyal az esztári csoport lelőhelyein is mindennapossá válnak. Annál is inkább várható ez, mivel az eddig előfordult, edény nyakára mintázott arcábrázolások az AVK kései időszakából valók, s mint az eddigiekből is kitűnt, e kultúra kései csoportjai igen erős kapcsolatban vannak egymással. Ezek az arcábrázolások — Füzesabony — Kettőshalom, Tiszavasvári — Paptelekhát, Tárnáméra — Cselőháza stb.

1

, bár mind durva, hombárféle edényen találhatók, s díszítésük bekarcolt, mégis rokonságot mutatnak a berettyószentmártoni a gödörben előkerült darabbal, s ez az, hogy ugyanaz az arc körüli díszítés festett változatban jelenik meg. Az sincs kizárva, hogy ugyanilyen, karcolt díszű darab is ne forduljon elő területünkön, hiszen megvan az a hengeresnyakú hombártípus is, melyen az eddigi arcos ábrázolások előkerültek, s mint láttuk, a festett és karcolt díszítésmód nem zárja ki egymást. A festett díszítésű edények más csoportját képezik azok a kezdetleges kidolgozású, de polírozott félgömbös tálak, melyeken egy-két széles, fekete festett csík a díszítés. Ez a fekete csík gyakran csak a peremen, kívül, ritkábban kívül-belül található. A fekete peremfestés hosszan élő technika, a szakáiháti csoporton keresztül még a tiszai kultúrában is megtalálható.

17 Ennél archaikusabb festett darab is előfordul, mégpedig a Körös kultúra hagyományait követő alacsony kis durva talpas csésze, fekete festés nyomaival. Az egyszínű, bíborvörös bevonat is — bár kevés számban — megvan, mégpedig legjellemzőbben egy polírozott felületű csőtalpon. Ez egyértelműen az esztári csoportra jellemző felületkezelési és színezési eljárás. A díszítetlen edények a házikerámia körébe tartoznak. Legtöbbször egyenetlen kidolgozású, meglehetősen rossz égetésű gömbös vagy tojásdad fazekak ezek, melyek nem különösebben jellemzőek egyik AVK csoportra sem. A plasztikus díszek száma elenyésző. Főleg néhány bütyökfajta és plasztikus lécdíszítés érdemel említést. Előfordul a vízszintes állású tagolt bütyök, a lapos, horgas, az apró kerek és téglaforma, az egy vagy kétsoros ujjbenyomással tagolt, az edény méretétől függő, vízszintes, ferde vagy L alakban felrakott lécdíszí11 Kalicz—Makkay 1977. 43. t. 14., 58. t.ll., 74. t. 5. 12 Kalicz—Makkay 1977. 139. t. 1. 13 Kalicz—Makkay 1977. 181. t. 7. 14 Kalicz—Makkay 1977. 43. t. 16., 50. t. 1., 59. t. 3. 15 Zsáka-Vizesi tanya, Nagykálló-Strand, Debrecen-Tócópart, Konyár-Téglavető stb. 16 Kalicz—Makkay 1977. 62. 17 Pl. Szolnok-Tűzköves, szerző ásatása, közöletlen. 38