A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Régészet - Sz. Máthé Márta: Újkőkori teleülés Berettyószentmárton-Morotva lelőhelyen

településhez tartozónak tekintsük. Ebben a gödörben a lelétanyag túlnyomó többségét a vörös alapon fekete festéssel díszített, ún. esztári típusú kerámia jelenti, minimálisnak tekinthető a karcolt díszítés, mely a szomszédos gödrökben meghatározó mennyiségű volt. A leletanyag legnagyobb, meghatározó része a kerámia. Ez a természetszerű házi- és finomkerámia megoszláson kívül a finomkerámia túlnyomó többségét kitevő festett darabok tekintetében is megoszlik. A finomkerámia edényformáinál is jól észrevehető a különbség az a—b és а с gödör leletanyaga között, míg a házikerámia többnyire a középső neolitikum csoportjai között általánosan elterjedt típusokat követi, forma és díszítés tekintetében egyaránt. Vizsgáljuk meg az egyes gödrök anyagát forma és díszítés szempontjából. Az a gödör finomkerámiájának jelentős részét alkotják a meglehetősen alacsony, csonkakúpos vagy harangos csőtalpon álló széles, lapos tálak. Ezek minden esetben díszítettek, leginkább karcolással és festéssel, de akad köztük csak karcolt díszű darab is, valamint néhány olyan csőtalptöredék, melynek kizárólagos díszítése a festés. A karcolt és festett díszítés ugyanazon a darabon a következőképpen helyezkedik el: a tál és a csőtalp peremén, valamint a tál és a csőtalp találkozásánál 1—2—3 karcolt vízszintes és hullámvonal van, mely néha a tál palástját is mezőkre osztja, s a bekarcolt vonalak közti területet fekete festett sávokból álló minta borítja. Ezeknek a tálaknak az alapozása, akár karcolással kombinált, akár anélküli a festés, minden esetben natúr, világosbarna-bőrszínű. Pontos párhuzamuk meglehetősen kevés, de szerencsére rendelkezünk egy, a lelőhelyünk közvetlen szomszédságából, a Berettyó túlpartjáról való, Berettyóújfalu-Malom lelőhelyről származó rokon díszítésű darabbal,

4 s kis számban megtalálható Tiszavasvári-Paptelekhát és Keresztfal kései vonaldíszes anyagában is.

5 A festett és karcolt kombinált díszítés megvan még egy Berettyó-völgyi darabon,

6 s bár a karcoltdíszű csőtalpas tál, mint tipikus AVK lelet, igen gyakori, festéssel kombinált változata, úgy tűnik, a Berettyó völgyben honos, s ha a legújabb szakirodalom érvelését elfogadjuk a festés eredetét illetően, akkor lelőhelyünk a legalkalmasabb területen fekszik.

7 Ugyanez vonatkozik a csak festéssel díszített csőtalpas tálakra is, amelyek kisebb mennyiségben ugyan, de megvannak az a gödör anyagában. A széles, lapos tál megtalálható csőtalp nélküli változatban is, azonban díszítés nélkül, jól iszapolt agyagból, vörösessárgára égetve. Ez a típus szintén gyakori az AVK leletegyüttesekben, a fiatalabb korszakban.

8 Kissé szűkebb szájú, magasabb oldalú, ún. virágcserépformájú csésze forma is előfordul, szintén díszítés nélkül, többek között az 1. sír edénye is ilyen, bár rosszabb anyagú, mint a többi előkerült példány. Szinte általános a vonaldíszes kerámia minden korszakában, esetünkben az archaikus hagyományokat őrző darabnak lehet tekinteni. A karcoltdíszű edények között előfordul még a félgömbös csupor, a talpas tálakéhoz hasonló díszítéssel, valamint egy, a régibb vonaldíszes anyagra emlékeztető karcolt hullámvonalas díszű, enyhén ívelt csonkakúpos csésze, melynek feneke szűrőnek van kiképezve. Mind a csészeforma, mind a szűrő, mint edényfajta, nem ritkaság a mienkkel egyidős lelőhelyeken, azonban ép formában, a vonaldísz és az átlyuggatott alsórész ilyen mesteri összhangba hozása tekintetében egyedülálló. A karcolt díszítésnek a tűzdelt-vonalkázott változata fordul elő még néhány darabon. Ennek a díszítésnek az eredete a szatmári csoportban gyökerezhet, azonban mind az esztári csoportban, mind a kései vonaldíszeseknél elő-előfordul.

9 Annál is inkább elképzelhető a korábbi korszaktól való elszakadása, mert egy szűrősvégű hengeres csövű kiöntős edényen átalakítva, csoportosan fordul elő a vonalkázás. A kiöntős edény lyukacsos változata pedig korántsem tartozik a régi típusok közé. Legközelebb Zsáka-Vizesi tanya esztári típushoz tartozó anyagában van meg,

10 de a kései AVK, bükki, tiszadobi csoportok törzs területén 4 Nándor Kalicz—János Makkay: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Studia Arch. VII. Bp. 1977. 120. t. 1. 5 Kalicz—Makkay 1977. 78. t. 12., 56. t. 7., 49. t. 13., 14., 43. t. 15. 6 Kalicz—Makkay 1977. 120 t. 15. 7 Kalicz—Makkay 1977. 106. 8 Tiszavasvári—Keresztfal, Kalicz—Makkay 1977. 40. t. 5—6., 10—11. 9 Sáp—Dongó, közöletlen terepbejárási anyag, Déri Múzeum 10 Kalicz—Makkay 1977. 183. t. 4. 37