A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX.századi művészettörténetéhez

ketten tartózkodnak állandó jelleggel a Nagyhortobágyon.

28 Bálint József pedagógiai elfoglaltságára való tekintette] visszalép a tagságtól, Harsányi György Lajos pedig — gazdálkodó lévén — nem hagyhatja el tiszakeszi udvarát, jóllehet a csoportnak továbbra is tagja.

29 Néhány nap után fiatal, lelkes tag jelentkezik. A tudós tanár — orientalista Molnár István kíséretében a még főiskolás — Vaszary-tanítvány — Maghy Zoltán látogatja meg a kolóniát, s benyomásai annyira kedvezőek: marad. Sőregi újabb cikkekben számol be a kolónia életéről, adja hírül Maghy csatlakozását, s bátran állíthatja: a most kialakuló együttes magja lehet egy debreceni művésztelepnek.

30 A lelkes hangulatban intenzív munka folyik. A társaság tagjai kora hajnalban kelnek, s a legszükségesebb ház körüli munkák elvégzése után indulnak „pusztázni". Természetesen festőállvánnyal, rajzeszközökkel. Boromisza lóháton rendszerint, a két fiatal gyalogosan, esetleg szekérrel. Általában a csárda közvetlen környékén bóklásznak, de időnkint nagyobb kirándulásokat is,tesznek; Cserepesre, a Kishortobágy felé, Álomzugba. Ismerkednek a pásztorokkal, életmódjukkal, életvitelükkel, gyűjtik az ősfoglalkozások rekvizitumait. Rendszeresen megfigyelnek, feljegyzéseket készítenek; Boromisza ez utóbbit a festés elengedhetetlen feltételének tekinti. Eleinte a megbarátkozáson, szemlélődésen a hangsúly, majd a jelleg, a karakter megtalálása után a gyors, rendesen együléses alkotás következik. Naponta több tucat skicc, vázlat, poríré, víz- és olajfestmény kerül ki a kezük alól — melyeket rossz, festésre alkalmatlan időkben fejlesztenek tovább. S igen nagy munkával, gonddal, aprólékosan. Boromiszának elve ugyanis, hogy egy képet — még ha együléses is — csak hosszabb idő eltelte után ad ki kezéből a becsületes művész. Sajátossága még a kis együttesnek az is, hogy általában azonos témát festenek. Különösen áll ez Káplárra, akinek nem egy képbeállítása, kivágása, megfogalmazása azonos a Boromiszáéval. Ami nem jelent másolást — ellenkezőleg: az egyéni karakter teljesebb kibontakozását, megmutatását egy majdani nagy, közös bemutatón. A napi munkát megbeszélések, tapasztalatcserék zárják. Ki-ki elmondja szerzett ismereteit, tapasztalatait — megtörténik az elméleti szintre emelés. Az összegzés általában Boromiszáé, általános történeti, a népművészet s a magyarság keleti kapcsolataira vonatkozó, de mindig kiegészül praktikus művészetpolitikai elképzelésekkel, tervekkel is.

31 Mindez nem kis fizikai megterhelést ró a csoportra. Éjjel-nappalit, hiszen a puszta éjszakai életét, jelenségeit éppúgy tanulmányozzák mint a napvilágét. Boromisza — aki lovon járja a vidéket — 1928 szeptemberéig több mint hatszáz kilométert hagy maga mögött, ami napi tíz kilométeres átlagot jelent úgy, hogy közben napokat tölt Szoboszlón, Debrecenben, Böszörményben. De hogyan reagál a város a hortobágyiak agilitására? — Kezdettől fogva megfigyelhető egy Boromiszáéval ellentétes irányú mozgás. A Műpártoló Egyesület nem nézi jó szemmel, hogy egy idegenből ideplántálódó művész egyenesen a festőtelep vezetője kíván lenni — figyelmeztet még a nyáron Sőregi. Nem fogják támogatni — így a barát — minden eszközzel akadályozni fogják.

32 Boromisza — társait maga mellett tudván azonban magabiztos. Úgy véli: barátja túlértékeli a hozzá befutó információk jelentőségét, a helyieknek, az egész Műpártoló Egyesületnek nagyobb jelentőséget tulajdonít a megérdemeltnél, egyébként is — tapasztalatai szerint a munka minősége dönt, az pedig elhallgattat majd minden ellenszenvet. 28 Sőregi, I. 24.; Boromisza előjegyzési naptára szerint Debrecenben előszereettel festi a Nagyerdőt, Korhányt (Nagydomb), s valószínűleg megrendelésre portékát is készít. A naptár — özvegy tulajdona — a hortobágyi program kezdetét 1928. július 12-re teszi, s július 13-án reggel már fest a művész a Nagyhídon. 30 Dr. S. J.: Boromisza Tiborhoz két magyar festő csatlakozik a Nagyhortobágyon. Debreczen, 1928. szeptember 10.; Sj.: A hortobágyi festőkolónia életéből. Debrecen, 1928. október 27.; Boromisza, Káplár és Maghy közös levele Sőregihez 1928. szeptember 17.; Sőregi János: Van-e létjogosultsága egy debreceni művésztelepnek? Debrecen, 1928. július 24.; Maghy Zoltán: Egy hortobágyi emlék. Hajdú-Bihari Napló, 1971. október 17. Boromisza előjegyzési naptára 1928. augusztus 26-ra teszi Molnár István és Maghy első látogatását. 31 Boromisza, Káplár és Maghy együttes levele Sőregihez, 1928. szeptember 21.; Sőregi, I. 30.; Szép Ernő: A Hortobágy (karcolatok). 1930. É. n. 32 Sőregi, I. 28. 361