A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX.századi művészettörténetéhez

S Boromisza annál magabiztosabb, mennél súlyosabbak a társak alkotásai. 6 maga mindent elkövet, hogy minél több tudást, hitet, akaratot adjon át a fiataloknak, a lelkiismerete szerint legjobb tudásával foglalkozik velük — a már ismertetett mód — Maghyval különösen, hiszen elhatározza magát: nem megy többé vissza a főiskolára. Közben biztató ajánlatokat kap egy majdani budapesti bemutatkozásra az Ernst Múzeumtól is, végső válasza tehát a Műpártoló Egyesület intrikáira így fogalmazódik meg: még erősebb, még koncentráltabb munkára van szükség. Debrecenbe már nem is tér vissza —, festeni — végleg a Hortobágyra költözik, s a kis csoport Hortobágyi Festőkolónia néven szerepel a híradásokban. Sőregi joggal írhatja hát: Debrecenből új magyar művészet indul el.

33 A lelkesedést kissé lehűti, hogy Maghy — elsősorban egészségügyi okokból hamarosan kiválik, s az sem túlságosan jó jel, hogy Debrecen hallgat a kiállításról, a vásárlások ügye 3. kép Boromisza Tibor: Tanya, Debrecen, 1928, akvarell, 22x31 cm nem halad.

34 Boromisza így a tanulmányút első éve után a következő elvi és gyakorlati tapasztalatokat összegző beszámolót adhatja: „El kell merülni oly környezetben, amiknek hatásai közvetlenül át is járják lelkiségünket s azt mintegy átértékelve, festői formákba igyekezünk önteni. Ez az egyetlen módszer s ez kínálkozott a Hortobágyi (!) kultúrértékekkel kapcsolatosan — még részben a maga ősiségében. Ebben a szellemben igyekeztek, teljesen elkülönülve dolgozni, ami úgy szellemi mint fizikai tekintetben nem messze jár egy ázsiai tanulmányút lehetőségétől, értékeitől. 33 Boromisza levele Sőregihez, 1928. szeptember 12., 21., 27. Sőregi János: Debrecen, mint az új magyar művészet kiinduló pontja. DKK. 1929. 103—106. 34 Káplár Miklós levele Sőregihez 1928. november 1.; Boromisza levele Sőregihez 1928. november 2.; Sőregi, II. 27—28. 362