A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX.századi művészettörténetéhez

I. A Debreczen című napilap 1927. augusztus 14-én feltűnést keltő riportot tett közzé A magyar művészet jövője címmel. Szerzője, a nagy művészettörténeti tájékozottsággal bíró régész-muzeológus Sőregi János

1 arról tudósít: Boromisza Tibor, a neves fővárosi művész ismeretlenül felkereste, kifejtette előtte egy új magyar művészetről való programját, s ismertette fejlesztésének módozatait. Boromisza eszmefuttatásának lényege az — írja Sőregi —, hogy magyar művészet, olyan, mely minden más nemzetétől különbözik — eddig nem volt. A nagybányaiak kezdeményezését módszeresen nem folytatta senki, legjobbjaink ma is Nyugatra járnak iskolázni, s nem veszik észre a fától az erdőt: csodálatos népművészetünket. Célunk az legyen hát, hogy felkutassuk azt a kincset, mely keleti jellegével sajátos színt képvisel Európában, s emeljük magas művészetté. Ebből vonható a közvetlen feladat: híveket toborozni, s elindítani a mozgalmat. Olyan archimedesi szilárd pontot kell keresni a hazai tájakon, ahol a lábat jól megvetve hídfő építhető a messzebb célnak. Debrecenben például s a Hortobágyon; a város és a puszta tősgyökeres lakosságával, ázsiai sztyeppékre emlékeztető természeti jelenségeivel, folklórjával, hiedelemvilágával, népéletével szinte predestinálva van erre a feladatra.

2 Ugyanezen a napon a másik nagy helyi lap a Debreceni Független Újság is hasonló közleménnyel jelentkezik. A jeles debreceni újságíró Posch Dezső ír le egy Sőregiéhez hasonlatos beszélgetést Boromiszával. A művész elmondta neki — így a riporter —, hogy az izmusokat szükséges, de átmeneti jelenségnek tartja. A húszas évek végén — szerinte — a neoklasszicista, kubista, aktivista magyar festők munkáján is meg kell látszania annak, hogy magyar művészet az, amit bemutat. Hogyan? A legtermészetesebb mód erre a fajtánkban rejlő keleti erőknek, értékeknek helyes felismerése, céltudatos alkalmazása. Ahogy azt zenénk, s irodalmunk cslekedte. A keleti orientálódás reneszánszunk előfeltétele — nyilatkozza a művész —, s ezért keresi Debrecent* Az idézett riportok: jelentős vállalás nyitánya a magyar képzőművészetben. Indul a hortobágyi festőkolónia élete. Szervezője nem kisebb dologra határozza magát; népi, nemzeti alapon íefundálja képzőművészetünk. Nemcsak avítt szemléletét, de beiendezkedését, a társaságok életét is. Vállalása annál figyelemreméltóbb: olyan társakkal indul, akik a szűkebb szakma előtt is ismeretlenek, ám akik éppen „kezdő" voltuk miatt alkalmasak elvei kibontására, egy új irány tiszta képviseletére. Mielőtt azonban rátérnénk a kolónia életének tárgyalására — s azzal a céllal, hogy Boromisza életművének esztétikai értékeléséhez történeti kalauzt nyújtsunk —, tekintsük át főbb fonásaiban az utat, melyet Boromisza a Hortobágyig megtett!

4 1 Sőregi János a Déri Múzeumnak Ecsedi István halála után igazgatója, 1924—26 között a bécsi Coll. Hung, tagjaként régészeti tanulmányokat folytatott. Ugyanekkor látogatta a nagy állami és magánképtárakat, a Tudományegyetemen hallgatta Shlosser és a lengyel Strzygowski művészettörténeti előadásait. Debrecen képzőművészeti életével számos cikkben foglalkozott. Művészetekkel kapcsolatos emlékeit — bőséges dokumentumanyag közlésével Adatok Debrecen város művészettörténetéhez I—

III. címmel írta. (Debrecen, Egyetemi Könyvtár, 13/83 MS sz. alatt.) A Sőreginek szóló levelek zöme ebben a kéziratban található. — Külön jelölés nélkül hivatkozom rájuk. 2 (s. j.): A magyar művészet jövője. Beszélgetés Boromisza Tibor festőművésszel a magyar művészet ősi jellegéről és annak feltárásáról. Debrecen, 1927. augusztus 14. 3 p. d.: A festőművészetünk magyarsága. Debreczeni Független Újság, 1927. augusztus 14. Hasonló szellemű cikk még a hortobágyi tanulmányút megkezdése előtt: (-a. -n.)[Siska Istvándr.J: Pogány magyarok. (Sárospatak, 1928. május 27.) 4 E sorok írója évek óta foglalkozik a Boromisza-kérdéssel. Feldolgozta a család birtokában levő dokumentum-anyagot (1023 sz. alatt a Ferenczy Múzeum Adattárában), hortobágyi és balatoni képeiből kiállítást rendezett — 1974. Szolnok, 1975. Keszthely — s több cikkben tette közzé eredményeit. Festő vendég Szentendréről. Szolnok megyei Néplap, 1974. május 11.; Tájékoztató. Múzeumi Levelek, 1974.; Boromisza Tibor és a Balaton. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, sajtó alatt. 354