A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

vagy Austriában adatik el. Bor vitetik Pestre, Bécsbe, stb. főleg Bécsbe, Verőczébe és Stájerországba. Kőszén Pestre, Bácskába és koaks talán nemsokára Bécsbe is. A' sertéseket győri, sopronyi, vasmegyei kereskedők hajtják el. Az erdős mecskeiek tűzi fájókra mindig kész vevőkre kapnak a' tolnaiakban; ezenkívül Pestre is több ezer öl szállíttatik. A' meszet, kész kocsikat, taligákat, hordókat, abroncsokat, mindenféle faeszközöket, gyékényt, fazekasárut magok a' lakosok hordják ki Bács, Csongrád, Tolna stb. vármegyékbe. Fejér edénnyel a' pécsi, bükkösdi, mágócsi, széki stb. fazekasok nemcsak Bácskát, hanem Bánátnak is egy részét. A' halat a' pesti, bécsi, győri halászok vásárolják össze. A' gyapjú, nyers bőr, gubacs, dohány, piócza, stb. kereskedés csaknem egészen a' zsidók' kezében van. Követ tőlünk főleg útépítésre Somogy, Tolna, Verőcze, Bács vesz, valamint kőfaragó munkát is."

51 Kevésbé részletező leírást olvashatunk a debreceni vásárokról, amelyek ugyancsak távoli vidékek, messzi tájak találkozóhelye volt. Boldisár K. írta, hogy „Országos nagyvásárok alkalmával már egy héttel az úgynevezett vásár-vasárnapja előtt — mert a vásárokat eredeti mód szerint vasárnapokon tartották — megkezdődött napról napra a különféle fajta termények napi eladása, míg az igazi nagy „szabadság" vasárnapján a kirakodó vásár alkalmával mindenféle árusítani való piacra került. Erre a tiszántúli vidék négy-öt vármegyéjéből ezer számra sereglett be Debrecenbe a falusi lakosság, ahol terményt és állatot adott el, egyúttal pedig mindenféle életszükségleti cikket vásárolt magának. A sorompókon beözönlött sok szekérrel tele volt a város és sürgött-forgott a vidéki nép. A piacon a Bika- és a Fehérlószállók udvara szekérfogatokkal tömve, a főútvonalokon vásárra hajtott állatok serege, a Tizenhárom városon pedig a vásári zsivajban mindenfelől való tarkabarka népség hullámzott. Heti vásárok alkalmával, amelyek régi idők óta mindig kedden tartattak — a nagy piac volt igen forgalmas, de napi-piacon a zöldség- és gyümölcsféle, meg az aprómarha is eladásra került."

52 Boldisár K. leírásának van részletező része is, ami felidézi azokat a távolságokat, amelyekről árusok és vevők, valamint áruk jöttek Debrecenbe. „A leginkább Bécsből lejáró kereskedők — írta Boldisár K. — a város nyugati szélén, a XIII. város mellett, előbb fából készítettek sátrakat, amelyekben portékájukat elhelyezték a rendesen 15 nap tartott vásárok idején, ezek azután állandósultak és idővel folyton szaporodván, egész utcasorokat alkottak. Később a XVIII. század végén tűzvész pusztítása következtében leégvén, a város vezetőségétől a sátraknak téglából való felépítésére kértek és kaptak engedelmet, úgy hogy egészen a legújabb ideig három sorban állítottak ezen az áruházon, amelyek között számos emeletes is volt és egy kis városrészt képeztek, az esztendő legnagyobb részében lakatlan csendességben."

53 Boldisár K. szavait térképen is ellenőrizhetjük, illetőleg a debreceni vásártérképhez tartozó leírás ismeretében topográfiailag is pontosan tudjuk, hogy a XVIII. század végén hol, kik és mit árultak a debreceni vásárban.

54 Végeredményben ugyanezt sorolja fel XV. századi vonatkozásban Bácskai V. is, országos viszonylatban.

55 Ruzsás L. pedig a helyi 51 Haas Mihály: Baranya. Pécs, 18—45. 81—82.; 5. Diklic.Tamo amo poOsijeku. Osijek, 1933.; Fejes János: Siklós múltja. Siklós, 1937. 19—37.; Andrásfahy Bertalan: A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században. Pécs, 1965.; B. Andrásfahy: Relations interethniques en Transdanubie. 1969. id. т.; Erdősi Ferenc—

Lehmann Antal: Mohács földrajza. Mohács, 1974. A kikötő-és kereskedőváros: 104—105., Mohács kereskedelme: 190—198., A közlekedés és hajózás: 199., Mohács piacának vonzáskörzete: 229—230.; Vörösmart kikötője a Cserepes, deszkát, épületfát hoztak ide az uszályok. A Rácok Révénél szálltak hajóba s' mentek fel kényelmesen Pestre. Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon. 1977. id. т. 252. 52 Móricz Pál: A debreczeni vásár. Emlékezzünk régiekről. Rajzok a rég múlt időkből. Budapest, 1891. 16—36., Az „idősb" Móricz Pál két írása. Debrecen, 1970. 13—24.; Szimics Mária: A debreceni országos vásárok története. Budapest, 1938.; Boldisár Kálmán: A debreceni vásárok. Debreceni Képes Kalendáriom 1934. Debrecen, 1933. 84—88. 53 Debreczin's Industrie und Handel. Pester Handlangs-Zeitung 1844. aug. 21.; Boldisár Kálmán: A debreceni vásárok id. т. 1933. 87. 54 Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII—

XIX. század fordulóján. A HajdúBihar megyei Levéltár Évkönyve I. Debrecen, 1974. 135—158. 55 Bácskai Vera: Mezőgazdasági árutermelés és árucsere a mezővárosokban a XV. században. Agrártörténeti Szemle VI. 1964. 1—35. 266