A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

piacokra és a földesurak által igénybe vett, úgynevezett hosszú fuvarokkal külföldi piacokra, vásárokra irányuló forgalmról szólt.

56 A Felvidéken, Szlovákiában a hegyvidék, a hegyvidéki gazdálkodás a jellemző. A földművelés általában kevésbé volt fontos, az erdőgazdálkodás a jelentős. Állattartási vonatkozásban is a szerényebb feltételekkel beérő állatfajtákról van szó, juhról, kecskéről, bivalyról, az alacsonyabb helyeken szarvasmarhákról is. Az élelmiszertermelés szegényes és egyoldalú (rozs, árpa, krumpli). Inkább ipari növényeket termeltek (len, kender) és ezek feldolgozására rendezkedtek be. Ezekre a termelési adottságokra épülten fejlett háziipar alakult ki (fakészítmények: zsindely, hordó, dézsa, járom, kocsi, különféle mezőgazdasági eszközök: favilla, falapát, gereblye, borona stb.; len-kender készítmények: vászon, gyolcs, szövet, posztó; agyagkészítmények: fazekas áruk, korsók, fazekak, tálak, tányérok, lábasok, köcsögök, csuprok stb.; kvarctartalmú közetekből való készítmények: kohásztermékek, vasműves-termékek; tejtermékek: túrók, sajtok; gyógynövények, fűszernövények stb.). Ezzel szemben az alföldi földműves nagy mennyiségű szántóföldi élelmiszert termel: gabonát (búza, rozs, kétszeres, illetőleg liszt), borsót, babot, lencsét, káposztát, gyümölcsöt, szőlőt termeszt, bort készít. Nagymérvű állattartást folytat; szarvasmarhát, juhot, lovat, sertést tart. A nagy kiterjedésű állóvizekben és a mélyvízű, hosszú folyókban nagyarányú halászatot folytat, a mocsaras területen csíkot szed, rákászik, korábban teknősbékát fogott. Ipari növényeket kevésbé termeszt, s ennek megfelelően és más irányú nyersanyaghiánnyal is küzdve, háziipara kevésbé fejlődött ki. Ez a termelési, gazdálkodási különbözőség magyarázza, hogy a két terület szükségszerűen élénk árucserekapcsolatban állt egymással. Ha csak egy felvidéki terület, például Gömör szerepét vizsgáljuk meg ebből a szempontból, megállapíthatjuk, hogy egész sereg gömöri falu készített faeszközöket és azokat az Alföldön való árusításra hordták eladni (Baradna, Cserencsény, Závadka, Szelese, Sumjac, Valykó, Rimaszombat, Rozsnyó, Tiszolc, Dobsina stb.).

57 Több gömöri faluban az Alföldön való árusításra fontak, szőttek (Ratkó, Kokova, Jolsva, Csetnek, Klenóc, Bisztra, Gerlice, Rimaszombat, Tiszolc stb.).

58 Az Alföldre rendszeresen lejáró s ott vásznat, gyolcsot árusító gömörieket, tekintet nélkül arra, hogy szlovákok voltak-e vagy sem, gyolcsos tótoknak nevezték, az alföldieknek idegenül 56 „A külföldi, távoli piac csak a Dunántúl nyugati szélén éreztette hatását. A baranyai uradalmak is ebbe igyekeztek bekapcsolódni. A másik piac, a helyi piac a mezővárosok piaca volt. Néhány baranyai falu ugyanis vásártartási jogot kapott, és ezzel mezővárossá vált. A földesurak a hosszúfuvarral a külföldi piacokra igyekeznek." Bort szállítanak Belgrádba, A Duna-Tisza közére, gabonát Zomborba, Eszékre, Szigetvárra, Nagykanizsára, szarvasmarhát, sertést ugyanezen helyekre. Az itt áruló előbb uradalmi kocsma és mészárszékbérlő zsidók, később gabona- gyapjúés dohánykereskedők textil- vas- és egyéb áruikat Nagyszombatban, Pozsonyban, Pesten, Grazban szereztékbe és maguk fuvarozták Baranyába. A helyi piac bontakozása: Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711—1848. Budapest, 1964. 71—74. 57 S.,E., Kees: Beschreibung der Fabricate, welche in dem Fabriken, Manufakturen und Gewerben des östereichischen Kaiserstaate. I. Wien 1819.; Rozsnyó, Krasznahorka, Dobsina. Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben, id. m. II. 1860. 206—212.; U. Slávik: Hospodarstvo, priemysela obchodnaMyjave. In: Myjave. 1911.; Gömöri háziipar: SzabóEndre: Ipar, kereskedelem és hitelügy. Borovszky Samu (szerk.): Gömör-Kishont vármegye. Budapest év. n. 265—266. A gömöri faipar: Baradna: favilla, falapát, dézsa; Cserencsény: bognármunkák; Závadka: zsindely, deszka; Szelese: bognár- és kerékgyártómunkák; Sumjácz: deszka; Valykó: kádármunka; Rimaszombat: kocsi; Rozsnyó: kocsi; Tiszolc: asztalos munkák; Dobsina: asztalosmunkák. Gömöri fakereskedés: Uo. 268—269.; L. BaranrSmyky a sane v zemich ceskych a na Slovensku. Ceskoslovenská ethnografie 5. 1957. 333—347.; R. Jefabek: Karpatské vofarství v 19. stoleti. Praha, 1961.; Bácskai Vera: A mezőgazdasági árutermelés és árucsere a mezővárosokban a XV. században id. m. 1964.; A. Spiesz: Remeslo na Slovensku v obdobi existencie cechov. 1972. id. та..; J. Caplovic: О Slovensku a slovákoch. (Ford.: V. Urbancová). Bratislava, 1975. id. т.; Pöcs Éva: Faeszközárusok. Jávor K.—Küllős I.—Tátrai Zs. (szerk.) Kis magyar néprajz a rádióban. 1978. id. т. 188—189. 58 Rozsnyó vásárairól, a gabonapiac, az iparágak felsorolása: Zombory Gusztáv:. Rozsnyó. Vasárnapi Újság 1864. 252—254.; Gömör megye piacairól; bányászat, vasgyártás, faragás, posztókészítés, vándorüvegesek, sonkolyt gyűjtő vándor „barkácsolók", fazék-, deszka-, hordókészítésés kereskedés: Kiss Antal: Gömör megye népe. Magyarország képekben. 1868. 138—147.; Gö267