A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)
kiemelkedő vásárhelyek, mint amilyen Sopron, Kőszeg, С sepr eg, Szombathely, Körmend, Nagykanizsa, Zalaszentgrót stb. ugyanúgy árucserehelyei voltak az ausztriai, stájerországi magas hegyvidék, mint a dunántúli alacsony dombvidék, illetőleg az alacsony, szélesen elterülő dunántúli völgyek (Rába, Mura és mellékfolyóik völgyeik) között. Ugyanúgy, ahogy a Felvidék és az Alföld vonatkozásában láttuk. 49 Nagyon szépen adott számot erről Sopron megyei, illetve soproni vonatkozásban Horváth Z., felsorolva a vásárhelyeket, az áruféleségeket, az eladókat és a vevőket és felvázolva a kiskereskedelem életét a jobbágyvilág végén, a polgári átalakulás idején. „Sopron megyében különféle cikkekkel kereskednek — írja Horváth Z. — a) Gabonával, amit a soproni vásáron a horvátok és németek összevásárolnak, s azt Ausztriába és Stájerországba szállítják, b) Borral. A soproni és ruszti bort a sziléziaiak, csehek és morvák évenként kiszállítják, c) Marhákkal és sertésekkel. A marhákat és sertéseket falkákban hajtják „onnan alulról" (délről) a megyei marhakereskedők és a soproni sertéskereskedők. A marhákat és sertéseket az ausztriai mészárosok a soproni vásáron hetenként megveszik. Külön említést érdemel a virágvasárnapi soproni göbölyvásár, ahol a leghízottabb ökröket drága pénzen adják el. d) Lovakkal. A lótenyésztés az utóbbi időben a megye által tartott ménlovak használatával jelentősen megnőtt, különösen a Rábaközben, ahol számos helységben igen szép fajú lovakat 14, 15, 16 markosokat is neveltek, mégpedig Porclányban, Szanyban, Szováton és Csornán. Ezeket részben a katonaság átveszi, részben az országos vásárokon drága pénzért eladják, e) Baromfival. A baromfit a megyei „tyúkászok' (tyúkfelvásárlók) falunként összeszedik és naponként több szekérrel Bécsbe hordják. f) Gyümölccsel. A gyümölcsöt a német és a horvát lakosok részben a fáról frissen leszedik, Németújhelybe (Bécsújhelybe) és Bécsbe kosarakban áthordják, részben megaszalva Sopronban és Ausztriában fontszámra adják el. A Sopron megyei aszalt gyümölcsnek, a fraknói gesztenyének, a nádasdi és márci cseresznyének, a ruszti, soproni, rákosi szőlőnek és a kisfalusi almának országszerte híre van. Más nemes fajtájú gyümölcsöt is termesztenek több német- és horvátlakta helységben, g) Cserépedényekkel, melyeket a csávái és kőhalmi gerencsérek készítenek, h) Faragott faedényekkel, melyeket a hegyvidékiek készítenek, i) Cukorral, ami a soproni és félszerfalusi cukorgyárban készül, j) Gyékénnyel, melyet a sarródiak szőnek, k) Kőszénnel, amelyet a brennbergi kőszénbányában ásnak, valamint a szentmargitai kőbányából kiásott jóféle kövekkel is kereskednek. Ami az ipart és szorgalmat illeti, bátran lehet állítani, hogy a megye népei nagy szorgalmat fordítanak élelmük megszerzésére. A hegyvidéki lakosok mivel gabonát nem termeszthetnek — több helyen kopárak a hegyek —, fuvarozással, faragással, cserépedények készítésével, faszén égetésével és nyáron aratással kénytelenek keresni kenyerüket. A rónavidéken földművelést folytatnak, számos helységben a termesztett búza és rozs a bánátival vetekszik. A ló-, birka- és baromfitenyésztés is jelentős. A kender-, len- és dohánytermesztés is komoly szerepet játszik gazdasági életükben. Az elsőkből magánszükségletre a házi vásznat szövik, a vitnyédi, himódi és höveji dohányt pedig a császári kincstár illő áron beváltja. Végül a Hány melléki lakosok a nádlásból nem csekély pénzt vesznek be. A szederfáknak termesztése Sopronban és Nagycenken nagyobb méretű, más helyen néhányan végzik". 50 De ugyanezt mondja egy régi leírás, a baranyai árucseréről, 1845-ben. Haas M. szerint „Baranya kiviteli főczikkei mindennemű gabona, liszt, bor, sertés, gyapjú, ló, nyers bőr, kőszén, dohány, gubacs, viasz, hal, gyümölcs, pálinka és szesz, olaj, rongy, papiros, fazekasáruk, főleg fejér cserépedény, kő, mész, piócza, stb. A' gabona Mohácsnál hajóra rakatik, 's Mosonyban 49 Zombory Gusztáv: Sopron város. Vasárnapi Újság 1858. 31. sz.; Nagy-Győr: Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben. II. 1860. id. m. 29—35.; Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története. Budapest, 1887.; Kardos Sz.: Adatok Zalaszentgrót történetéhez. Nagykanizsa, 1897.; Horváth Detre: Kőszeg fejlődéstörténetének vázlata. Föld és Ember IX. 1929.; Barbaras László: Nagykanizsa. Budapest, 1929.; A. Csatkai: Eisenstadts Geschichte im 17—19. Jahrhunderts. Burgenland ische Heimatblätter 1932.; Csepreg vásártartásáról: Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében. 1976. id. m. 170. 50 Sarród főleg Sopronba piacol, de eljártak más piacokra is: hegykői, fertőszentmiklósi, kapuvári, burgenlandiak is idejárnak és Bécsbe viszik az állatot: Élő Dezső: Sarród monográfiája. Budapest, 1937. 132—136.; A migráció és az árucsere kapcsolatára soproni és Sopron megyei példák: Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében. 1976. id. m. 175—176. 265
