A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Gazdag István: A mezőgazdaság fejlődése Debrecenben 1945–1948 között

Az új árrendszer valóban súlyos negatívumokat hordozott magában. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara 1946 végén több alkalommal értékelte a gazdasági helyzet alakulását és megállapította, hogy az agrárolló szétnyitása valóban elősegítette az ipar talpraállítását, de ugyanakkor szinte reménytelen helyzetbe sodorta a falusi lakosságot. A gazdatársadalom „az eddigi stabilizációs rendelkezésekben nem lát mást, mint merő megcsúfolását mindazoknak, amit hónapok óta tartó propaganda nap mint nap beígért neki."

49 Nem egy ízben sürgette a Kamara az árrendszer revízióját, mivel a kialakult helyzetben a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen termelési eszközöket, ruházati cikkeket a falusi lakosság nagy része nem tudta megvásárolni. A Kamara szakemberei — némi politikai tartalommal is — levonták a végső következtetésüket „.. .a stabilizáció, amely ideig-óráig tartotta magát, legalábbis mezőgazdasági vonalon fikció volt, a helytelen árrendszer, a kinyitott agrárolló következtében az első adandó alkalommal felborul".

50 A kormány intézkedései következtében 1947 nyarára javultak a mezőgazdaság árviszonyai. Az országban erre az időre értek meg az országos újjáépítés feltételei. 1947 nyarán sor került a hároméves terv előzetes keretszámainak meghatározására. Debrecen fejlesztésére a következő összegeket tervezték a központi szervek:

51 Ágazat Ft. Mezőgazdasági termelés 122 200 000 Ipari termelés 27 164 000 Városfejlesztés 207 344 700 Építkezés 37 344 000 Szociális-egészségügy 9 463 000 Kulturális élet 8 756 200 Szövetkezeti tevékenység — A mezőgazdasági termelési beruházásra tervezett összeg messze megelőzte az egyéb ágazatok fejlesztési szintjét. Ebből arra következtethetünk, hogy az állami és a helyi szervek a tervkészítés stádiumában a mezőgazdaság számára dinamikus fejlődést kívántak biztosítani. A tervidőszakban végülis az összberuházásnak csak mintegy 15%-a jutott a mezőgazdaság területére. A termelés alakulásáról — mivel csak 1949-ben indult meg a rendszeres mezőgazdasági adatszolgáltatás — részadatok, felmérés jellegű összeírások alapján tudunk vázlatos képet adni. 1945—1948 között Fazekas Béla szavaival „.. .a mezőgazdaság példátlan arányú fellendülésének lehetünk a tanúi".

52 Az okok között első helyen kell említenünk a földosztást, amely eddig nem ismert erőket szabadított fel az újgazdák emberfeletti munkavégzésével. A termelés új alapokról való kibontakoztatása nem volt könnyű. Az első években roppant természeti csapások sújtották a termelést. A szárazság 1945-ben kezdődött, 1946-ban fokozódott, tetőfokát 1947-ben érte el. Jelentős volt a fagykár is. A gazdasági felügyelő 1946. május 4-én a következőket jelentette: „Az egészen katasztrofális hosszantartó szárazság hatására — amilyenre még vissza nem emlékezünk — mind az őszi vetések, mind a tavasziak fejlődésükben visszamaradtak."

53 A Termelési Bizottság 1947. július 19-én kérte, hogy a 49 HBmL. IX. 265. 50 Uo. 51 HBmL. XXI. 505. n. 1. Bánki György: Magyarország gazdasága az első hároméves terv időszakában (1947—1949) 1963) 214. 52 Fazekas Béla: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után (Mezőgazdasági Kiadó, 1967.) 45. 53 A város gazdasági felügyelője rendszeresen jelentette az aszály és fagykár következményeit HBmL. XXI. 512/b. 2. 70/1946. 1946. márc. 5.; 30/1946. 1946. máj. 4.; 1946. júliusában hőhullám volt, a legelő kisült. 462/1946. 1946. aug. 5. Súlyos volt a fagykár is az 1947. április 10-i jelentés szerint. 349/1947. Az ebesi parasztság aszálykár megállapító bizottság kiküldését kérte 1947. június 8-án. HBmL. XXIV. 218. 12.1182—947. Kösúlyszegen és Elepen 220 gazdálkodó 70—80%-os aszálykár megállapítását kérte 1947. aug 31-én. HBmL. XXIV 218. 11. 1019/1947. 246