A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

szivattyúk. Az üzem gőzerőre való átállítását 1924-ben valósították meg. Ugyanebben az évben történt meg a gépi berendezések jelentős részének a beszerzése is (1 téglaprés, 1 cserépprés, 1 agyagzúzó, 1 agyagfelvonó). Ezt a felszerelést — miután az üzem az Alföldi Takarékpénztár kezébe került — márcsak kiegészítették, illetve kijavították mint az alábbi idézetből kiderül: Az Alföldi Takarékpénztár 1927. április 28-án tartott igazgatósági ülésén jelentette be a gyűlés elnöke, hogy „... Téglagyárunkban május hónap közepén lesz a begyújtás, amelyet ünnepélyes keretek között kívánok megtartani, azért az igazgatóság mélyen tisztelt tagjait arra ezennel ünnepélyesen meghívom. Ezideig kb. 32 000 pengőt invesztáltunk és ezen összegből megvásároltuk a hiányzó berendezési tárgyakat, téglaprést, felvonó csigát, stb. — rendbe hozattuk az épületeket és a hajtóerőt... Előreláthatólag napi 25 000 db tégla lesz a napi kapacitás... Az idén meg fogjuk kezdeni a próba cserép gyártást is."

53 Az egyes üzletévi jelentésekből kitűnik, hogy az alapítást követő második évtől (1913) már csak fél kapacitással dolgozott a gyár, majd az I. világháború után, egészen 1927 elejéig teljesen üzemen kívül maradt. Az Alföldi Takarékpénztár a tulajdonába került gyárban — mivel a megszerzés időpontja összesett országosan is a téglakereslet növekedésével — nagy lendülettel fogott az üzemeltetéshez, de már a következő év (1928) második felétől ismét csökkenteni kellett a termelést, s ez a tendencia 1929-ben még csak fokozódott. A Takarékpénztár értékelése szerint a gyár ugyan még ebben a két évben is meghozta a befektetett tőke kamatait, de 1929. novemberében a városban folyó építkezések leállása miatt, az üzemelést újból meg kellett szüntetni. Az újabb kényszer pihenő négy és fél évig tartott, s 1934-től is csupán negyed^ erővel dolgozott az üzem. Az eseményeket a korabeli források így mutatják be: Hegedűs Árpád mérnök, aki a gyár vezetésére 1929. márciusában kötött szerződést az Alföldi Takarékkal 1931. augusztus 30-án keltezett lemondását bejelentő levelében arról tett említést, hogy: „Az építőiparban már két év óta beállott pangás maga után vonta a téglagyárak üzlettelenségét. Üzemünket 1929. novemberében beszüntettük és azt ma is szüneteltetjük. A téglaárak lemorzsolódása folytán állandóan veszteséggel dolgoztunk."

54 Egy 1932. évi jelentés pedig a következőket tartalmazza: „Téglagyárunk az építkezések pangása folytán csupán meglevő készletének eladására szorítkozott."

55 Hasonlókat olvashatunk az 1933-as évről szóló igazgatósági ülés jegyzőkönyvében: „Téglagyárunk az építkezések szünetelése miatt az elmúlt évben is üzemen kívül volt, csak meglevő készletének eladásával foglalkozott."

56 Mindössze 1934. nyarán történik döntés, hogy az immár ötödik éve nem termelő üzemben megindítják újból a gyártást, de csupán 1,2 millió téglát fognak előállítani. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy az Alföldi Takarékpénztár — miután csalódott a téglagyári befektetésében, mert gyárának termelő kapacitását tört részében is alig-alig tudta kihasználni és az 1934-es év végéig eltelt tizenhat év (illetve hét év) alatt alig egy-két évben mutatkozott annyi haszon, hogy legalább a befektetett tőke kamatai megtérüljenek, így egyik fő mozgatója lett a nyereséges termelés reményét ígérő helyi téglagyári kartell megalakításának. A Vulkán Téglagyár Rt volt, a város jelentősebb téglagyárai közül, amelyik mondhatni a legtöbb üzemszünetet tartotta. Ezen a tényen változtatott ugyan 1936-ot követően az, hogy a Debrecenben ekkor létrehozott téglakartell több más gyár leállítása után ezt az üzemet aránylag folyamatosan üzemeltette. Táblázatunkból azonban megállapítható, hogy 1934et, illetve 1936-ot követően az üzem dolgozóinak létszáma nem éri el az 1912-es vagy a háború utáni tulajdonképpeni újra indulás (1927. és 1928.) létszámának felét sem, tehát a gyár kapacitásának jelentős része még az üzemelés éveiben is kihasználatlanul maradt. 53 Uo. Megjegyezzük, hogy maga ez az idézet is (ünnepélyes begyújtás, gépek pótlása, rendbehozása) igazolni látszik, hogy az üzem valóban csak 1927-ben került teljesen a Takarékpénztár tulajdonába. 54 HBmL XI. ATI 201/b 3. 55 HBmL XI. ATI 201/a 1—2. 56 Uo. 220