A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

A kereslet változékonyságára szemléletesnek tartjuk az alábbi adatsort: /. sz. táblázat Építési engedélyek száma Debrecenben

1 Évben Milyen épületre ? 1905 1906 1908 1909 1910 1911 1912 1913 Lakóház 242 398 300 198 117 361 273 99 Melléképület 388 281 34 87 825 141 418 68 Gyárépület 10 6 9 23 6 10 6 7 Összesen: 640 675 343 308 948 512 697 174 A budapesti üzemek termelési-eladási adataival alátámasztott állításuk cáfolhatatlan tény.

8 A fővárosban ugyanis már az előző évtizedekben kialakult a nagy téglagyártási kapacitás, így a XX. század konjunkturális évei sem tették szükségessé újabb gyárak létesítését, a válságterhes években pedig kapacitásuknak csupán tört részét használhatták ki az itteni gyárak. A budapesti helyzettel szemben megállapítja azonban a szerzőpáros azt is, hogy ugyanakkor a vidéki burzsoázia kezén levő téglagyártás előtt még fejlődési lehetőség nyílt. S valóban mint az előzőekben már utaltunk is rá, Debrecenben éppen az 1905—1906-os válságot követő konjunktúra idején indítják meg termelésüket az új nagy téglagyárak. Az eddigieket összegezve elmondhatjuk, hogy városunk életének az 1890-től az első világháború kezdetéig eltelt közel két és fél évtizede — nem feledkezve meg a válságok viszszavető hatásáról sem — egy határtalanul gyors iparosodás, városiasodás jegyében telt el. Mindez együttesen megnövelte Debrecen téglaszükségletét, és egymásután alakultak meg ekkor a város nyugati területén a korabeli technikai szinten álló, körkemencés, nagyteljesítményű téglagyárak.

9 b) A város gazdasági helyzete, a téglapiac alakulása az I. világháborúban és azt követően 1944-ig Míg az 1890—1913 közötti huszonhárom évvel kapcsolatosan azt állapítottuk meg, hogy ezidőben Debrecenben egy rendkívül gyors, nagyarányú gazdasági fejlődés és városiasodás indult meg, addig a világháborúban stagnálásról, az azt követő években pedig — néhány konjunkturális évet leszámítva — hanyatlásról beszélhetünk. Igen hű képet ad a város akkori gazdasági helyzetéről Vargha Elemér, helyettes polgármester 1930. február 13-i levele, amelyet az állami támogatás megszerzése érdekében Bethlen István miniszterelnökhöz írt. Ebben sajnálattal állapítja meg, hogy: „Az elmúlt évek során a m. kir. kormány (Bethlenkormány) több százmilliós beruházási programot hajtott végre részint a népszövetségi kölcsön, részint az állam költségvetésében mutatkozott feleslegek terhére. A beruházási program végrehajtásánál azt kellett tapasztalni, hogy a felhasználásra kerülő összegek túlnyomó része a székesfőváros iparának és kereskedelmének foglalkoztatására lett felhasználva... "

10

" Levele további részében arról ír, hogy a világháború előtti magyar kormányok az állami beruházásokat és az állami intézmények létesítését csaknem kivétel nélkül szintén az ország 7 DKI az 1911-es és az 1913-as évre 138. illetve 198. 8 Berend—Ránld: i. m. 233—234. 9 Azért alakultak a téglagyárak jórészt mind a város nyugati részén, mert ott volt kibányászható agyag. Debrecen keleti oldalán csak un. mészhomokkő téglagyárak üzemeltek. 10 A magyar ellenforradalmi rendszer belpolitikája 1927. jan. 1—1931. aug. 22. V. kötet {Karsai Elek, Bp. 1976.) 385—390. 201