A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

Szűcs Ernő Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában Az utóbbi időben — főképpen a helyi üzemek történetének megjelentetése révén — felerősödött Debrecen gyáripari múltjának feltárása. Sajátossága azonban e kutatásoknak, hogy nem ölelik fel városunk ipari struktúrájában a legjelentősebb két helyet elfoglaló malomipart, illetve téglagyártást, holott — figyelmünket most az utóbbira fordítva — az első világháború előtt az országban, Budapesten kívül előállított tégla mennyiségének közel 10%-át Debrecenben gyártották le.

1 Erre az időre ugyanis a város téglagyárainak együttes kapacitása elérte az évi 40—50 millió darabot, míg az országban ekkor 956 millió darabot állítottak elő. (Ebből Budapesten 450 milliót!) Dolgozatunkban a debreceni téglagyártás gyors fejlődésének faktoraival, a két világháború közötti időszakban pedig a piac összeszűkülésével, a gyártulajdonosok válságos helyzetükből való kiút keresésével óhajtunk foglalkozni, miközben a fellelhető — sajnálatosan hézagos — források segítségével igyekszünk bemutatni Debrecen jelentősebb vonatkozó üzemeit is. 1. A debreceni téglapiac alakulása 1890—1944 között a) A gyors városiasodás, a téglapiac kibővülése Debrecen életében jelentős változások játszódtak le a XIX. század utolsó évtizedében és a XX. század első tizenhárom esztendejében. A változás^egyik tényezőjeként a kapitalista gyárjellegű üzemek számának gyors gyarapodását kell kiemelni. Míg ugyanis városunkban 1890 előtt a kefegyárakon, az István malmon és a dohánygyáron kívül alig beszélhetünk hasonló jellegű vállalkozások létéről, addig a már említett huszonhárom év alatt az ún. középüzemek — amelyek legalább 20—100 munkást foglalkoztattak — száma 41-re emelkedett. S ezen üzemek között jónéhány olyan is volt, amelyik termékeit országhatárakon túlra szállította.

2 A változás másik tényezője — ami Debrecen modern várossá fejlődéséhez hozzájárult — a vasút. Jelzett korszakunkat megelőzően a vasút hatása korántsem volt teljesen egyértelmű. Amíg ugyanis csupán egy vasútvonal szelte át a várost (Budapest—Szolnok—Debrecen— Nyíregyháza—Miskolc), addig ennek a vonalnak Debrecen csak egy állomása volt, s erősen érvényesült Budapest szívóhatása. Amikor azonban sorra kiépültek a Debrecenből kiinduló szárnyvonalak is, ez utóbbiak városunkat egy 40—70 km-es körzet vasúti csomópontjává tették.

3 1 Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában (1900—1914) Bp. 1955./ 233—234. 1A debreceni munkásmozgalom története (Szerk.: Dr. Varga Zoltán, Debrecen, 1956. (9—17. és 52—56., valamint 145—149. 3 Szűcs Ernő: A MÁV Debreceni Járműjavító üzem megalapítása és működésének első periódusa (1898—1914) (A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem története 1898—1973. Szerk.: Mikecz Ferenc, Debrecen, 1976.) 12—14. 199