A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

Végleges eltávozása után néhány évvel, 1801. december 17-én utasította a magyar kamara Debrecent, hogy Geötz királyi biztos minden rendelkezésének tegyen eleget, intézkedéseit maradéktalanul hajtsa végre.

38 Geötz Ferenc tevékenységében körültekintő, tárgyilagos, erős akaratú, szívós, a település urbanizációjának alapkövetelményeit világosan látó személyiség ismerhető fel. Közigazgatási jártasságát alispáni működése is bizonyítja, a fennmaradt jegyzőkönyvek pedig arra utalnak, hogy a reá bízott város további fejlesztése érdekében nem volt tekintettel semmiféle egyéni érdekeltségre, határozottan szembeszállt mindazokkal, akik az önkormányzati jogkört az államigazgatási ellenőrzés rovására kívánták védelmezni. Különösen megmutatkozott ez a szilárdsága és következetessége azokban a politikai kérdésekben, amelyek a polgármesteri állás fenntartása körül vetődtek fel. Az uralkodó rendelkezéseit áthághatatlan parancsnak tekintette, királyhűsége kétségbevonhatatlan volt, a főkormányszéki utasításokat tiszteletben tartotta, miközben elismerte az önkormányzat szabadságát, de annak túllépését nem tűrte el. Lényegében hivatalnok volt, a jogokat és kötelességeket formálisan értelmezte. Az állami főhatóságok közötti hatáskör tisztázatlansága sok vonatkozásban hátráltatta a kormányhatósági rendeletek végrehajtását és nehezítette az ellenőrzést. Ez indokolta, hogy végül is 1795. július 9-én az uralkodó szétválasztotta a helytartótanács és a magyar kamara felügyeleti hatáskörét. A rendelet a korábbi jogszabályok általános érvényű előírásainak fenntartásával részletesen meghatározta, hogy a sz. kir. városokban a magyar kamara vizsgálja az árveréseket, a pénztárakat általában, közvetíti a királyi biztosok kinevezését a tisztújítások idejére, a laktanyák kivételével foglalkozik a városi építkezésekkel, dönt a kölcsönök felvétele tárgyában, ellenőrzi a számadásokat, a tanácsülési jegyzőkönyvek gazdasági vonatkozásait, a kisebb királyi haszonvételek hasznosítását, az erdőgazdálkodást stb. Ezzel szemben a helytartótanács hatáskörébe tartozik a városszervezet módosítása, az iskolaügy, a gyárak, kereskedelem, céhek gazdálkodása, az erkölcsrendészet, a polgárjogi taksa megállapítása, a város szépítésének ügye, az illetmények szabályozása, a levéltárrendezés kérdése, valamint királyi biztosok kiküldetése politikai ügyekben stb. Ezek a rendelkezések 1795. július 9-én kerültek kiadásra, de még mindig átfedések maradtak bennük, mert többek között a státuskérdés megoldása egyaránt összefüggésben állt a létszámmal és az illetménnyel s a kettőt más-más főhatóság bírálta felül.

39 Valóban nehéz volt egymástól elválasztani a „politicum"-ot és az „oeconomicum"-ot, ahogyan a kamarai és a helytartótanácsi rendeletek kívánták! Több más mellett például 1796. szeptember 22-én, tehát a rendelet kiadása után, jelent meg a magyar kamara utasítása arról, hogy széképítéskor „a városi ügyész és a jegyzői állások választás alá nem esnek", mert azok helyét kinevezéssel tölti be a szenátus. Az ügy városszervezési problémát takar, mégis a kamara intézkedett benne, holott a jogszabály a helytartótanács hatáskörébe utalta az ilyen természetű kérdések megoldását.

40 Mindezek az ellentmondások hatással voltak a királyi biztosság működésére, amelynek közvetlen elvi rendelkezéseit illetékességi körén belül kötelező erővel a két főkormányszék hajtatta végre. Továbbra is fennmaradt ugyanis az a korábbi állapot, hogy a királyi biztos mintegy vizsgálószerv, tényeket állapított meg, intézkedett a hibák kijavítása felől, de fenyítési jogkör legföljebb külön felhatalmazás alapján illette meg. A biztos személye mintegy ütközőpont szerepét játszotta az önkormányzat és az államhatalom között. Az általa előterjesztett jelentéseket a főkormányszékek mindenképpen végrehajtatták, és a kir. biztos utasításai csak ezzel emelkedtek jogerőre. Többek között 1797. december 15-én a magyar kamara kötelezte a várost, hogy a Geötz-féle biztosság bármilyen természetű felhívását teljesítse, ha az eltelt három év alatt az nem történt volna meg.

41 A királyi biztos működése idején közötte és a városvezetés között a legnagyobb politikai ellentét a polgármesteri állás körül merült fel, mint ahogyan erre már utaltunk. 1794. november 3-án a 60 tagú választott hites közönség létszámát a halálozások miatt 15 fővel 38. Uo. IV. A. 1011/d. 6. ftsz. 17/1802. sz. alatt. 39. Uo. 1011/d. 5. ftsz. 19/1795. júl. 9. és Közgy. jkv. 1795. aug. 1-én 638, júl. 9-én 644. 40. Uo. IV. A. 1011/d. 5. ftsz. 11/1796. szept. 22. 41. Uo. Közgy. jkv. 1798. febr. 23-án 378. és köv. 168