A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

dott volna. Azok a gazdasági-társadalmi követelések, amelyek az 1790-es években felszínre törtek, egyre világosabbá tették, hogy a közigazgatásban is szükség van bizonyos reformokra, hogy az önkormányzatok túlzottan érvényesülő hagyományai nem állnak összhangban a felvilágosodás irányelveivel. Az 1790-ben összehívott országgyűlés haladó szellemű képviselői ezt az igényt kifejezésre is juttatták, amikor a reformok végrehajtása céljából az 1791. évi. 8. te. által különböző tárgyak tanulmányozására bizottságokat küldtek ki. De a megyékben zajló küzdelmek is annak voltak a tanújelei, hogy az 1790-ben kinevezett főispánok egy része és a megyegyűlések folyamán ébredező politikai hangulat, főként a középnemesség részéről, egymással szemben állnak. A megyei nemesség álláspontja általában az volt, hogy a József-féle kormányzati elvek és módszerek helyett érvényesíteni kell a korábban kialakult történeti hagyományok követelményeit, tehát el kell fojtani minden olyan mozgalmat, amely az önkormányzatok jogainak csorbítására irányul. Amíg az uralkodó II. Lipót volt,ezek az ellentmondások élesen nem kerültek felszínre,

5 de I. Ferenc trónraléptétől kezdve folyamatosan és fokozatosan került előtérbe a haladás ellen irányuló kormányzási politika s ez különösen a Jakobinus-mozgalom leleplezése, majd felszámolása időszakától érvényesült. A XVIII. század második felétől egyre gyakoribbá vált a királyi biztosok kinevezése. Hogy csak a közeli önkormányzatok területéről vegyük példáinkat, a hajdúkerület élére 1766-ben Dőry Ferencet, 1779-ben Sztáray Mihályt, 1784-ben Majláth Józsefet nevezte ki az uralkodó. De Szatmár megye sem kerülte el a királyi biztosokat. Többek között 1799-ben Szirmay Antal vizsgálta a megye politikai életének egy-egy mozzanatát, a különböző társadalmi osztályok harcának indító okait.

6 Bihar megyében szintén több évtizeden át „helytartót", lényegében királyi biztost állítottak a kormányzás élére, közöttük 1777-ben Andrássy Istvánt, majd 1785—1787 között Teleki Sámuelt, 1787—1790 között Haller Józsefet, 1790-ben Brunswick Józsefet, 1808-ban Rhédey Lajost stb.

7 József nádor 1805. augusztus 15-én — éppen az érlelődő társadalmi reformmozgalmak megelőzésére — már azt javasolta az uralkodónak, hogy több megyébe önálló adminisztrátort nevezzen ki. Ehhez a javaslathoz 1806. augusztus 4-én hozzátette, hogy az adminisztrátorok „Männer von Kraft und Geist, von edlen, festen Sinn für König und Vaterland am Ruder der Geschäftsleitung" legyenek.

8 Ezekben az intézkedésekben nehéz feladat a haladó és a visszahúzó erők politikai ellentétének megítélése. Kétségtelen, hogy az önkormányzati igazgatás mind a megyékben, mind a szabad királyi városokban elmaradott volt, viszont annak reformjára a francia háborúk idején nem volt lehetőség. De az is tagadhatatlan, hogy az osztrák állami abszolutizmus az ébredező magyar nemzeti mozgalmak korában, a reformkor nemzedékének, vagy még inkább előharcosa inak küzdelme idején határozottan visszahúzó erőt képviselt, mert minden javításra törő gondolat szabad áramlását igyekezett a cenzúra gátjai közé szorítani. A korszak legnagyobb egyéniségei sok kérdésben előremutatóan kívántak változtatni a gazdasági szervezeten, tágabb horizontú politikai elképzelések irányában fejtették ki munkásságukat, mint Berzeviczy Gergely, Skerlecz Miklós, a költők és írók sora, de magának az alaptényezőnek: a társadalmi szerkezetnek megváltoztatására, a feudalizmus felszámolására sem a politikai életben, sem az államigazgatás bástyái között nem került sor. A reformkor előestéjén a szembenálló erők bontogatták szárnyaikat, amelyeket az önkormányzatokban a királyi biztosok különleges megbízatásainak érvényesítésével az uralkodó radikális módon nyesegetett. Az állami ellenőrzés Debrecenben 1780 után Az államhatalom ellenőrző, az önkormányzati jog korlátlan érvényesülését akadályozó királyi biztosok között kiemelkedő szerepet játszott Vécsey József és Forgách Miklós. Az ő munkásságuk eredményeként rendszeresítették, véglegesen 1776-ban, a polgármesteri 5. Horváth i. m. VIII. 79. és Marczali Henrik: Az 1790/1791-i országgyűlés (Bp., 1907) 32, 126. 6. Kéziratos források az Orsz. Széchényi Könyvtárban 1789—1867, (Bp., 1950) 11. szám. 7. Borovszky Samu szerk.: Bihar vármegye és Nagyvárad (Bp., 1901) 581. Lásd még Keresztesi i. m. 286. és más old. 8. Domanovszky Sándor szerk.: József nádor iratai (Bp., 1929) II. 135. 11 Évkönyv —1978 161