A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

állást, szabályozták a hatalmat gyakorló tisztségviselők jogkörét; akkor indult meg a város árkán kívüli ún. újsori település, létrejöttére külön határozatok születtek a házutáni földek felosztásáról, a pusztabirtokok hasznosításáról. De nem kisebb szerepet játszottak a róm. kat. szenátorok megválasztásában, a polgárjog kiterjesztésében. A város egyes rétegeinek politikai nézeteit igyekeztek tisztázni, miközben cselekvően hozzájárultak ahhoz, hogy Debrecenben az állami főhatóságok rendeleteit a szenátus tartsa tiszteletben. Végeredményben ők szilárdították meg az államigazgatás befolyását, miközben személyesen vizsgálták meg a főkormányszékek rendeleteinek végrehajtását. Forgách Miklós végleges eltávozása (1778) után a tisztújításokon másfél évtizeden át nem vett részt királyi biztos. Viszont kifejezetten gazdasági ügyekben megbízott személyek többször tartózkodtak a városban, hasonlóan királyi biztosi minőségben. Ezeknek a vizsgálatai — a korábbitól eltérően — nem érintették a várospolitika általános helyzetét, mert nem volt beleszólási joguk sem a széképítés menetébe, a jelölésekbe, sem a testületek személyi összetételének megállapításába. II. József uralkodásának első felében a város egyetlen, szinte teljhatalmú kormányzói a főbírók voltak, akik között kiemelkedő aktivitást tanúsított Domokos Lajos: személye átütő tekintélyt élvezett elsősorban a református egyház érdekeinek megalkuvástól mentes védelme miatt, továbbmenően a presbiteriánus egyházvezetés kérlelhetetlen harcosaként. Befolyását még az sem csökkentette, hogy a polgármesteri állás rendszeresítése óta (1776) nem egyszer ő töltötte be ezt a második helyen álló funkciót. A választásokon a korábbi előírások érvényesültek, a közigazgatás élete a megalkotott jogszabályi keretek között folyt. Viszont főbírósága idején nagy ellentmondások törtek felszínre egyfelől a hatóság és a lakosság egyes rétegei, másfelől a különböző vallást követő szenátorok között. Az 1778. évi tisztújítás királyi biztos nélkül történt. De már ez alkalommal is szembenálltak egymással a két vallást követő szenátorok: a reformátusok felségfolyamodványban kívántak a királynőhöz fordulni a felekezeti arányok megváltoztatására, a katolikusok viszont a kialakult rendszert és arányokat tartották helyesnek. A választás emiatt elhúzódott, csak 1778. március 30-án tartották meg az 1755-ben kelt királyi utasítás és a királyi biztos 1774. április 14-én kiadott rendelkezései szerint. Ennek megfelelően a szenátus 3—3 református személyt jelölt a választott hites közönség elhunyt 3 tagja helyére s azok közül összesen 3 főt megválasztottak, utána betöltötték az aljegyzői állást, továbbmenően jelöltet állítottak a polgármesteri és a főbírói állásra. A polgármesteri állásra (consul) 3 reformátust, míg a főbíróira 3 katolikust jelöltek. Ez alkalommal konzullá Domokos Lajos volt főbírót, főbíróvá Fáy János korábbi konzult választották meg. Lényegében tehát csak személycsere történt. A szenátus többi tagja helyén maradt. Ezzel a választással tehát a két felekezet tagjai megosztották a hatalmat.

9 Hasonló személycsere történt a vezető tisztségekben az 1779., majd a későbbi választások idején is. Ha a főbíró ref. volt, polgármesterré katolikust választottak. A magyar kamara 1779. február 19-én tiltakozott az ellen, hogy a tisztújítások idején a választott hites közönség tagjai szeméiyszerint szavazzanak. Azt kívánta, hogy az utcákat képviselő 6 asztal mindegyike 1—1 szavazati joggal rendelkezzék. E rendelet az uralkodó 1778. június 5-én kiadott legfelső elhatározására támaszkodott azzal a megokolással, hogy az akkor 56 tagból álló nagytanács nem alkalmas a nagyobb horderejű határozathozatalra.

10 Feltehető, hogy a rendelet alapja az az aggály volt, hogy a nagytanácsban református többség foglalt helyet, amely mindenkor leszavazhatta a kisebbségben levő katolikus tagokat. A névszerinti szavazás joga csak a szenátorokat illette. Hasonlóan királyi biztos nélkül választottak 1780-ban, amikor ismét Domokos Lajos 9. Hajdú-Bihar megyei Levéltár (HBmL) IV. A. 1011/d. 3. ftsz 39/1778. sz. és Közgy. jkv. 1777. dec. 31-én 155., 1778. március 30-án 184—187. 10. Uo. IV. A. 1011/d. 4. ftsz. 22. sz. 1778. dec. 11. és Közgy. jkv. 1779. jan. 2-án 291—292., valamint IV. A. 1011/d. 4. ftsz. 5/1779. febr. 19. „.. .ut abusus ille, quod nimirum propositiones et magis momentosae quaestiones non solus magistratus, sed et Electae Iuratae Communitatis ex 56 personis consistentis voto submitti et votorum pluralitate sepurari soleant, mox et illico sufferatur...". 162