A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

Mindezek ellenére nagyon sok visszaélést cselekedtek a „szegénységgel": 1588-ban az ohati bíró: ,,.. .a dézsmások felől azt mondja, hogy bort hozzatok és aszerint gazdálkodtak, mégis két-két forinttal vettek rajtunk törvény felett... vernek bennünket... ki sem merünk menni házunkból is és hogy mostan árpánk nem termett, azt mondják... az töröknek előhoznád, mitőlünk eltagadod..." A ladányiak szerint: „törvénnyé költék rajtunk s ugyan erővel nyomtatták el velünk és erővel vitetek fel Egerbe velünk mely Forgách Simon előtt soha nem volt annak előtte törvény. lm most is a dézsmások 12 forint bírság alatt vetettek benünket, hogy mindjárt vigyük fel mely mi nékünk nagy romlásunkra és pusztulásunkra vagyon..,"

79 Nem csak a „szegénység" előtt, hanem prédikátorok előtt is tekintélyes emberek voltak a dézsmások, mert azok jó indulatától függött, hogy a dézsmából járó negyed, vagy nyolcadrészt megkapják-e. Erről nem csak az idézett nyugták megfogalmazása ad bizonyságot, hanem annak a levélnek a hangja is, melyet 1603-ban Somlay Sebestyén gúti prédikátor írt a dézsmásoknak: „Szolgálataimat ajánlom kegyelmeteknek mint Isten után Vitézlő Uraiméknak. Kívánok az Ur Istentől kegyelmeteknek minden kívánsága szerint való sok jókat kegyelmetek előtt tudom nyilván vagyon, hogy itt Szabolcs vármegyében a dézsmának actava parsa (nyolcadrész) a pásztoroké. Azért kegyelmeteket kérem mint Isten szerint való vitézlő Uraimékat, hogy az kicsi porciócskát mi Javunkra deputálják ki tudja melyiktől kell várni s mennyit. Mivel én magam elmegyek vala kegyelmetekhez, de az hajdúvitézek Debrecenből való hazajövésemben mind feleségestől megfosztanak, mezítelen hagyának. Ez az oka, hogy kegyelmetekhez oda nem mentem. Tartsa meg az Úr Isten Kegyelmeteket minden Javaiban. Dátum Ex Gut 6 juni, dei 1606."

80 Kik voltak ezek az „Istenszerint való Vitézlő urak" ? Személyükre vonatkozóan próbálunk néhány adattal szolgálni. Legtöbbjüknek a nevüknél többet aligha tudunk, de egyesek kilétére nézve vannak adataink. Sápi Gábor, aki 1599-ben dézsmás volt a járásban 1601-ben: „Az ő felsége római Császárnak bajomi kapitánya." Nagy Vince, aki 1612-ben dézsmálta a járást: „ő Felsége kallói Végházának porkolábja" volt 1616-ban. Agárdy János több éven át szolgált, mint dézsmás, később pedig mint a járás dézsmajövedelmének albérlője a kallói várban „harmincados" tisztséget viselt, tehát vámszedő volt, aki a vásárokon a felhajtott szarvasmarha után megvette a harmincad-adót az eladóktól. Agárdy János, Székely Péter, Babay István, Borbély György évtizedeken át részt vettek a nádudvari járás dézsmálásában. Eleinte, mint dézsmások, majd mint a kallói vár magasabb tisztviselői ellenőrizték a dézsmásokat. Székely Péter egyike a kiküldött dézsmásoknak, 1631-ben pedig a kallói vár hadnagya. A Babay családban apáról, fiúra szállt a dézsmásság. 1621-ben — valószínű az idősebb — Babay István már a dézsmások között volt, 1633-ban még mindig folytatta ezt a szolgálatot, mert a következő igazolást adja részére Brassay István „Császár Urunk ő felsége kállai végházában mostani vice porkolábja:" „.. .vallom ezen levelemben, mivel az elmúlt Úgy mint in Anni 1633 ifjabbik Babay István Uram Császár Urunk ő Felsége kallói Annonariussa az nádudvari Processusnak dézsmájának exigalasára ki akarván menni engemet ő Kegyelme melléje vévén..." (Annonárius =élelmező tiszt). Később az ifjabb Babay magasabb beosztást nyert, 1561-ben már a kallói vár udvarbír ája, aki igazolja többek között 1642-ben idős Babay István és Jósa Mihály a „nádudvari Járásból adminisztráltak: 250 köböl búzát és 150 köböl árpát a dézsma árendája fejében." A Babay család szinte a XVII. század közepéig mint a kallói végvárban a magyar királynak szolgáló katonák végezték járásunk dézsmálását. Igen sokszor találkozunk a dézsmairatok között Szendrey János nevével, foglalkozását illetően nem tudunk róla semmit, de szintén évtizedekig viselte a decimátori tisztet.

81 Azokból a levelekből, melyek a dézsmajegyzék mellett megmaradtak, kiderül, hogy a decimátori tisztség elnyerése kitüntetés volt. Ha valamelyik dézsmás ellen kifogás merült fel, alig győzte magát mentegetni, hogy megmaradhasson hivatalában. Szendrey János ellen az volt a kifogás — bizonyára a jobbágyok panasza alapján —, hogy a régi szokások ellenére „hódoltatja" a falvakat, az az többet visz el dézsmába a törvényesnél. Ennek következtében 78 SzSzmL. Fasc. 32. No. Acta 48. 1614. év. 79. SzSzmL. Fasc. 9. No. 16. 1588. év. 80 OL. Reg. Dec. Szabolcs. 9792. (Filmtári doboz) 1606. év. 81 A dézsmások személyére vonatkozó adatokat lásd a vonatkozó évbeli dézsmajegyzékben. 148