A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

A táblázatba nem vettük be Sápot, mert volt ugyan 2 juhos gazda, de ezek nem a helységben lakó összes juhot tartó gazdák, csupán azok, akik a községben mint nem nemesek dézsmára köteleztettek. Földesen is volt bizonyára több juhos gazda. Ohaton 10 báránytizedfizetőről tudunk, akik akkor a teljes létszámát alkották a falu lakóinak, de nem tudjuk az állományuk számát. A táblázatból tehát nyilvánvaló, hogy jelentős méretű volt a juhtenyésztés, mert a gabonatermelők, illetve az összes adózó családfő 17%-a juhtenyésztéssel is foglalkozott. A juhtenyésztés nem volt vidékünkön külön foglalkozási ág, hanem a gabonatermesztés mellett — különösen a kevesebb gabonát termelő jobbágyháztartások —juhokat is tartottak. Akadt azonban helységenként 2—4 családfő, aki csak a bárányszaporulat után fizetett tizedet. Túlhaladná tanulmányunk kereteit annak a vizsgálata, hogy a csupán juhtenyésztéssel foglalkozó pásztorok számát meghatározzuk. 1559-ben a járás helységei közül 23-ban tartottak juhot. A bárányszaporulatból tizedbe beszolgáltattak 1068 tizedbárányt. Ebből a plébánosnak járó negyedrész 271, a dézsmások bére 25 bárány volt. Az elszámolás után tehát 790 bárány jutott az egri vár fenntartására. Az 1560-as évek elejéről csak olyan adatok állnak rendelkezésünkre, melyek a quarta és a dézsmások járandósága után megmaradt bárányok számát adják. így tudjuk, hogy 1560-ban 688, 1562-ben 1461 bárány jutott a dézsmából, a járás összes juhot tartó jobbágygazdaságából, a vár fenntartására. 1564-ben 2518 darab bárányt vettek el a parasztoktól járásunkban a dézsma fejében, aminek az alapján jelentős számú — 50 000-res —juhállományt tételezhetünk fel.

57 1556-tól tehát majdnem 50%-kal emelkedett a juhállomány járásunkban. A következő több mint egy évtizednyi időről nincsenek adataink a juhtenyésztésre, illetve a báránytized beszolgáltatására vonatkozóan. Az 1576. évi jegyzékből viszont némi visszaesést állapíthatunk meg az 1564. évihez képest. A járás 22 helységéből természetben 112€ bárányt vittek el. Ezen kívül 624 úgynevezett váltóbárányért 12 forint 40 dénárt fizettek, tehát a bárányszaporulatból több mint 35 000-es juhállományt tételezhetünk fel. 55 A járásunkkal szomszédos kallói járás helységeiben a 1600-as évek elején általában kalangyánként 1 kassai köböl feletti cséplési eredmények voltak: Kallóban: 91 kalangyából lett 100 kassai köböl, Napkoron: 168 kalangyából lett 184 kassai köböl, Megyeren 94 kalangyából lett 94 kassai köböl, Gúton 101 kalangyából lett 105 kassai köböl. OL. Reg. Dec. Szabolcs. 9792. kallói járás 1608. év. A dézsmálás során járásunkban 1578-ban a dézsmások pénzért eladták a beszedett dézsmát a parasztoknak. 1 kassai köböl kicsépelt búzáért 67 dénárt fizettek, ugyanannyi volt az ára egy kalangya (30 kéve) búzának is. Nyilvánvaló tehát, hogy abban az időben 1 kalangya szemtermését 1 kassai köbölnek vették. V. ö. ÓL. Reg. Dec. Szabolcs. Filmtári doboz: 9782. 1578. év. 56 A nádudvari járás dézsmáját 1558-ban árendába adták Budai Balázsnak és Csohány Andrásnak: „Juxta veterem Arendam pro flór 125 den..." OL. Fol. Lat. 1180/f 128. о. 57 Heves megyei Levéltár, (továbbiakban: HmL.) Egri érsekségi levéltár. Raktári szám: 759.48 ZZ. Nádudvari járás. A juhállomány kiszámításánál a báránydézsmajegyzékbe felvett dézsmabárányok és váltóbárányok számából az IIa Bálint által ajánlott 11,25-ös szorzószámot alkalmaztam, mivel a báránytizedelésnél is fel kell tételeznünk, hogy a földesúr a dézsmálás előtt kivette a neki járó kilencedet. Tisztázatlan kérdés, hogy a dézsmálás alá az egész juhállomány esett-e, vagy csak az évi szaporulat tizedét vették ki. Ha ugyanis a tized alapja az évi szaporulat volt — erre utal különben a dézsmabárány (decima Agnellorum) kifejezés is — akkor a juhállomány nem egyenlő a dézsmába kivett bárányok 11,25-tel való szorzatával. Pl. ha egy jobbágynak 85 báránya esett tized alá, abból természetben beadott 8 darab bárányt, 5 váltóbárányért fizetett 10 dénárt (váltóbáránynak nevezték a 10-en felüli bárányokat, melyekért darabonként 2 dénárt kellett fizetni.) A tized alapjául szolgáló 85 bárány — a tizedszedés ismert gyakorlata szerint — a földesúr által kiszedett kilenced után maradt meg. Ha tehát meg akarjuk tudni a kilencedszedés előtti teljes bárányszámot, akkora dézsmába adott 8 bárányt meg kell szoroznunk 11,25-tel. A szorzás eredményeként nyert 90-hez hozzáadva 5 váltóbárányt, számításunk szerint a példának felhozott esetben a teljes bárányszaporulat 95 darab volt. Egy ilyen bárányszaporulat pedig feltételez 110—115 anyajuhból, 25—30 toklyóból, ugyanannyi ürüből és 6—7 kosból álló juhállományt. A táblázatban feltüntetett juhállomány tehát úgy jött ki, hogy a természetben kiadott báránydézsma összegét megszorozzuk 11,25-tel, az így kapott számhoz hozzáadtuk a váltóbárányok számát. Az így nyert eredményt megszorozzuk 1,8-cal. V. ö. IIa i. m., továbbá: Balogh István: Szabolcs megyei dézsmajegyzékek 1556-ból i. m. 139