A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

Ha a táblázatokból arra a kérdésre próbálunk feleletet adni, hogy mikor és miért használták egyik évben a sarlót, másik évben a kaszát, vagy egyes esetekben miért csak a kaszát, vagy miért a sarlót használták a betakarításnál — igen nehéz helyzetben vagyunk. A kérdéssel foglalkozók általában azt állapítják meg, hogy a gabona betakarításánál a kaszával való takarást — amely lényegesen kevesebb időt vett igénybe, mint a sarlóval való aratás — csak akkor alkalmazták ha a török, vagy más ellenség miatt sietni kellett a munkával, vagy ha a gabona a szárazság és alkalmatlan időjárás miatt ritkán kelt és kicsire nőtt. Balogh István a gabonabetakarítással foglalkozva a XVII. századra nézve éppen a Szabolcs megyei forrásokra hivatkozva állapítja meg: „Valószínűnek látszik, hogy az őszi búza betakarításánál eleinte csak szükség megoldásként folyamodtak a kaszához."

35 A területünkkel szomszédos Békés megyei helységekre nézve is hasonló adatokat találunk a XVI. század második felének első évtizedeiből: „... amikor a terméketlenség miatt nem sarlóval arattak, hanem mint a szénát kaszával vágták le a gabonát... "

36 A fenti megállapításokból, mely a nádudvari járás és az azzal szomszédos területre vonatkozó forrás alapján született, kiderült, hogy a kaszával való betakarítást az őszi gabonánál általában két esetben alkalmazták: 1. ha a török, vagy más ellenség elől sürgősen menteni kellett az életet. 2. ha az időjárás alkalmatlansága következtében a kenyérgabona ritkán kelt és kicsire nőtt, hogy sarlóval az aratás lehetetlenné vált. Forrásaink csak részben igazolják a fenti megállapításokat, mert a kérdésre a felelet nem egyértelmű. Vizsgáljuk meg a dézsmakerületünkben a XVI. század második felének éveiben az időjárási tényezőket, amelyek a sarlóval való betakarítást elősegítették, továbbá azokat az okokat, melyek a kenyérgabona mielőbbi betakarítását, a kaszával való takarást sürgették. Az időjárásra csupán a terméseredményekből következtethetünk, de a járásunkkal határos területekről közvetlen adataink is vannak arra nézve, hogy a kedvező időjárás megnövelte a sarlós aratás arányát. A gyulai várhoz tartozó Berény és Gyúr környékén az 1561. és az 1562. esztendőben nagy aszály uralkodott. Ezért a kicsire nőtt és ritka gabonát nagyobbrészt kaszával vágták le. 1563-ban Kerecsényi László gyulai várkapitány ezeket írta: „Ezelőtt nagy aszály volt, im most, hogy az esés idejár, jó lészen..." (ti. a gabonatermés, a szerző.) Az 1563. évi dézsmajegyzékekből pedig megtudjuk, hogy ebben az évben Berényben a gabona 90%-át, Gyuron a 98%-át aratták sarlóval. Járásunk területén azokban az esztendőkben, amikor a sarlóval való aratás jelentősen megnövekedett, megállapíthatjuk a termés mennyisége alapján kedvező időjárás lehetett. 1555-ben a nádudvari járás falvainak dézsmája őszigabonából 1762 kalangya, melyet sarlóval arattak, és ezenkívül 710,5 holdról (iugerum) kaszával vágták le a búzát. A következő, 1556. évi terméseredmény valamivel gyengébb volt, de még mindig jó időjárást feltételez, bár ebben az évben már a sarló használatának aránya jóval alacsonyabb a kaszáénál. Az időjárási tényező kedvező alakulására következtethetünk az 1564. évi kiemelkedő terméseredményből is. Megállapíthatjuk, hogy a bőséges termésnek a legnagyobb részét kaszával vágták le. 2510 kalangya sarlóval aratott búza mellett 1352 holdról kaszával vágták le a kenyérgabonát. Mivel 1 holdon (iugerum) közepes termés esetén 5 kalangya lehetett, az 34 A táblázatokat a megfelelő évbeli dézsmajegyzékek alapján állítottuk össze. A sarló-kasza arányát úgy állapítottuk meg, hogy a kalangyában és boglyában megadott termést kalangyára, illetve boglyára számítottuk át. Átszámítási kulcs: 1 kalangya = 2,5 boglya. Ezt az arányt alátámasztja, hogy járásunkban — az 1600. évi dézsmajegyzék szerint 1 kalangya búza eladási ára 1 forint és 50 dénár, 1 boglya eladási ára 60 dénár volt. „Singuli Frugum cumuli venditi sunt per denarios sexaginta, Singulae Frugum gelima venditae sunt per Flor, 1 den 50..." OL. Reg. Dec. Szabolcs, Filmtári doboz: 9790. 1600. év. 35 Papp József: határozottan megállapítja: az aratás sarlóval történt, de a XVI. század végén a kasza is ismert eszköz, bár azt csak inkább fűvágásra használták. A kaszás takarást csak akkor alkalmazták, amikor a tatár-veszély miatt, 1598-ban a termést gyorsan kellett betakarítani, vagy 1635ben, amikor a nagy szárazság miatt úgy tönkre ment a vetés, hogy nem volt érdemes sarlóznL Papp i. m. Továbbá: Balogh i. m. 36 V. ö. Molnár Ambrus: Berény népessége és gabonatermesztése a XVI. században. Békési Élet VIII. évf. (1973) 226—236. 131