A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

A huszonnyolc helységben összesen 1352 adófizető családfő volt, ez azonban nem tekinthető a lakosság teljes számának, mert az összeírásban csak azokat vették fel, akik a gabonatermésük és bárányszaporulatuk, és méheik után természetben, vagy pénzben tizedet fizettek. Nem kerültek a jegyzékbe a nemesek, papok és az egészen nincstelenek. Tehát a népességgel való foglalkozásunk során nem is az abszolút értékek meghatározására törekszünk, hanem csupán arra, hogy a jobbágynépesség alakulása alapján hozzávetőlegesen tájékozódhassunk járásunk lakossága pusztulásának méreteiről a tárgyalt időszakban. Az 1556 után következő 20 esztendőben a török hódol tatás tovább tartott. Szulejmán szívében feltámadt a „szent harcz vágya" és 1566 februárjában zimonyi táborából Bécs ellen készülődött. Szulejmán itt fogadta János Zsigmondot, Erdély fejedelmét, és biztosította, legalábbis elvileg, azokat a területeket, amely „Kőrös vize és Erdély között vagyon" —• Temesvidék kivételével, tovább „azokat a határokat, amelyek Debreczent Szolnoktól elválasztják." Ennek alapján János Zsigmond seregével elfoglalta Zsákát és Bajom vára megszállása után Tokaj ostromára sietett. Ez az útvonal pedig a nádudvari járás területén vezetett keresztül. A hadmozdulatok kihatással voltak a terület lakosságára is. Szulejmán halálhírére János Zsigmond abbahagyta Tokaj ostromát, főleg azért, hogy Erdélyt és a magyarországi részeket megvédelmezze a visszavonuló tatár had pusztítása elől.Erre azért is volt szükség, mert nagyobb tatár csapat rabolva, pusztítva közeledett Újváros felé. Miután az egész környéket kifosztották, sok rabolt jószággal és rabszíjra fűzött emberekkel a Tokaj alól Erdély felé tartó János Zsigmond serege a Hiresháton, Böszörmény határában szétverte a tatárokat. Ebben az időben a töröktől való félelem miatt sokan elhagyták járásunk lakosai közül falujukat.

7 A hagyomány szerint Füzesgyarmatról Nagyrábéra a Sárréten keresztül a nádason át jött János Zsigmond serege Bajom elfoglalására. A sereg lovai utat vágtak a mocsáron át, letaposták a nádat. Ezen a megtisztított viziúton azután sokáig hajóval jártak Gyarmatról Rabéra, ezt Király útjának nevezték, sőt így nevezik ma is a helyén levő földutat. Bizonyára az 1566. évi hadmozdulatok nem segítették elő a népességszám emelkedését, tudjuk, hogy teljesen nem néptelenedtek el a helységek, mert a járás majdnem minden falujának és lakóinak neve megtalálható az 1572. évi török defterben.

8 Gyula várának elfoglalása után, Szabolcs megyét hódoltatta a török. Az 1571-ben létrejött speyeri szerződés megkötése idején 31 Bihar-megyei helység — köztük a nádudvari járás sárréti falvai is — behódoltak. A falvak lakói a hódolástól azt remélték, és azért vállalták az adófizetést a töröknek, hogy ennek ellenében biztonságban lesz az életük — ez azonban nem következett be. 1573-ban a gyulai bég végig pusztította a Sárrét és a Hortobágy melléki helységeket. Ennek a pusztításnak lett az áldozata Nagyrábé is, amelyet majd csak 20 év múlva 1594-ben kezdtek újra felépíteni.

9 7 Varga Antal: Balmazújváros története, 1945 (Debrecen, 1958) 50. 8 Velics Antal—

Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. I—

II. (Budapest, 1886—90) 9 Molnár Ambrus: Nagyrábé község története. Kézirat a Déri Múzeum Adattárában. 119