A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

Az 1577. évi gabona-, és báránydézsmajegyzék alapján a következőképpen alakult a járás népessége helységenként: Dézsmát fizető családfők száma Valószínű Helység neve Gabona Bárány Keresztyén adózó családfő lélekszám dézsmát adott dézsmát adott pénzt fizetett Angyalháza 20 2 2 24 120 Udvari 27 6 10 43 215 Szerep 21 20 4 45 225 Nádudvar 220 4 24 248 1240 Báránd 25 11 5 41 205 Bajom 8 — 4 12 60 Püspökladány 110 14 18 142 710 Torda 14 9 4 27 135 Rétszentmiklós 13 4 2 19 95 Kisrábé 15 5 4 24 120 Mezőszentmiklós 25 6 2 33 165 Tetétlen 19 4 7 30 150 Kába 33 10 6 49 245 Szóvát 40 6 5 51 255 Köteles 20 6 4 30 150 Ebes 29 2 5 36 180 Hegyes 18 2 5 25 125 Sziget 24 3 6 33 165 Szoboszló 137 7 9 153 765 Hort 24 — 2 26 130 Újváros 89 11 16 116 580 Egyek 31 2 3 36 180 Földes 14 15 3 32 160 Csege 31 4 5 40 200 Zám 10 4 5 19 95 Ohat 15 4 5 24 120 Összesen 1032 161 165 1358 6790 Ha összehasonlítjuk az 1556. évi és az 1577. évi népességszámot — amint a táblázat mutatja — azt látjuk, hogy 20 év alatt a lakosság alig szaporodott. Mindössze 6 családdal lettek többen, mint 20 évvel korábban. Igaz ugyan, hogy Nagyrábé elpusztult, Dancsháza és Sáp — bizonyára nemességük miatt — nem kerültek a jegyzékbe. Angyalháza viszont újra a lakott helyek közé került. Ha a kiemelkedőbb népességű helyeket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az egyikben a családfők száma fogyott, másikban lényegesen szaporodott. 1556-ban a járás — de egyúttal Szabolcs megye — legnépesebb helysége 282 családdal Nádudvar volt. 1577-ben még mindig a járás legnépesebb helye, de már 248 családdal. 1556-ban Püspökladányban 162 család adózott, 1577-ben 20 családdal kevesebbet, 142 családot találunk. Szoboszló népessége viszont 122-ről, 153 családra növekedett. Szováton 1556-ban 112 család volt, 20 év múlva a felénél is kevesebbre, 51 főre csökkent. Újvároson viszont, ahol 1556-ban mindössze 86 család élt, 1577-ben 116 családot írtak össze. A kisebb népességű helységekben is lényeges változások történtek a lakosság létszámáilletően, ami feltétlenül a nagyfokú belső migrációra utal. A jobbágyok egyik faluból a mát sikba költöztek, éppen oda, ahol pillanatnyilag biztonságosabban érezték magukat.

19 1577-től 1583-ig a dézsmajegyzék szerint csupán 10 fővel emelkedett a családok száma a járásban. Ez egyáltalán nem felel meg egy békebeli természetes szaporulat mértékének. 10 Különösen a sárréti települések névsorainak vizsgálata igazolja e megállapításunkat. Lásd: Molnár: Nagyrábé. i. m. 120