A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Kátai János–Dévai György: Adatok a Hortobágy szitakötő (Odonata) faunájához

Kátai János—Dévai György Adatok a Hortobágy szitakötő (Odonata) faunájához I. A kutatási téma és a vizsgálati terület ismertetése A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állat- és Embertani Tanszékének munkatársai a Tanszék megalakulása óta tevékenyen részt vettek a Hortobágy állatvilágának kutatásában [1. Aradi Cs. (1972) részletes történeti áttekintést és irodalomjegyzéket tartalmazó doktori értekezésében]. A korábban jobbára csak egyéni vállalkozásokon alapuló kutatómunkának nagy lendületet adott és szervezettebb kereteket biztosított a Hortobágyi Nemzeti Park megalakulása, amelynek az Országos Természetvédelmi Hivatal 1972. december 8-án megjelent 1850/1972. OTvH számú közleménye (Tanácsok Közlönye XXI/58. szám, 1077—1091.) szerint a legjelentősebb feladatai közé tartozik, hogy „— védje és fejlessze a puszta jellegzetes természeti értékeit, — megőrizze a Hortobágy sajátos pusztai tájképét, növény- és állatvilágát,... tekintettel ezek kiemelkedő hazai és nemzetközi jelentőségére." (ibid. 1077.). A Hortobágy zoológiai kutatásába 1972 tavaszán kapcsolódtunk be egy viszonylag ismertebb, de a területen kevésbé kutatott állatcsoport, a szitakötők (Odonata) faunisztikai, chorológiai, fenológiai, populációdinamikai, etológiai és ökológiai tanulmányozásával. A dolgozatban ezeknek a vizsgálatoknak az alapadatairól, a faunisztikai eredményekről számolunk be a Hortobágy területére vonatkozó odonatológiai irodalom anyagának és saját gyűjtéseink eredményeinek (10 gyűjtőhelyen fogott, 34 taxonhoz tartozó 6442 példány adatainak) ismertetése alapján. A Hortobágy az Alföld egyik résztájának, a Közép-Tiszavidéknek a kistája. A KözépTiszavidék az Alföld központi fekvésű területe a Tisza Tokaj—Cibakháza közötti szakaszának két oldalán. A Hortobágy a Tisza bal partján fekszik; a folyó és a Tiszadada—Balmazújváros—Nádudvar—Nagyiván—Tiszafüred közötti, zömében holocén tiszai üledékkel takart terület. Hozzá tartozik még a Tisza bal partján húzódó buckás szegély is. K-en és DKen Tiszavasváritól Hajdúszoboszlóig a szűkebb értelemben vett Hajdúsággal, D-en és DNy-on a Nagykunsággal, Ny-on, ÉNy-on és É-on pedig a Közép-Tiszával határos. Területe 2300 km

2

, átlagos tengerszint feletti magassága 85—92 m. E szint fölé csak a Tisza menti buckavonulatok és kunhalmok, ill. a Hortobágy ÉNy-i szegélye, a Tiszadada—Egyek közötti rész emelkedik. A Hortobágy felszíne enyhén lejt déli irányba és a középvonala felé. Hidrográfiai mélyvonala a Hortobágy folyó (A tiszai Alföld. 1969, 67., 76. és 86—88.). II. Az odonatológiai irodalom áttekintése Az első odonatológiai adatokat a Hortobágy területéről a Fauna Regni Hungáriáé (az ennek megjelenésére vonatkozó adatokat lásd: Pongrácz S. 1914, p. 109.) szitakötőket tartalmazó része {Mocsáry S. 1918. I—

VI.) közöl, amelynek anyagát Mocsáry Sándor ъ.ъ 1890-es években állította össze. A faunamű „Hortobágy" gyűjtőhely-megjelöléssel három faj (3, 7, 10) előfordulásáról tesz említést

1

. 1 A fajokat a jobb áttekinthetőség érdekében nem az idézett művekben szereplő nevükön, hanem a legutóbbi hazai revízió (Dévai Gy. 1977) szerint említjük! Ugyanakkor célszerűnek láttuk a terjedelem csökkentése érdekében a fajneveket felsorolás esetén sorszámmal helyettesíteni. A fajokat jelölő sorszámok az 1. táblázat, ill. a IV. fejezet (Gyűjtési eredmények) alapján azonosíthatók. 7 Déri Múzeum 1977. évi évkönyve 97