A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Kátai János–Dévai György: Adatok a Hortobágy szitakötő (Odonata) faunájához

Pongräcz S. 1914-ben megjelent „Enumeratio"-ja két fajnál (3, 7) átveszi a faunamű adatait, a Sympecma fusca (10) esetében pedig a „mindenütt közönséges" (132.) megjelölést használja

2

. Több mint negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Sátori J. és Nagy H. (1940) közleménye révén újabb adatokkal bővüljenek ismereteink a Hortobágy szitakötő faunájáról. A szerzők két fajt (11, 16) említenek Hortobágy községből, további kettőt (10, 38) pedig Ohatról. Újhelyi Sándor 1955-ben több adatot közöl a Hortobágyról „A Természettudományi Múzeum magyar gyűjtőktől származó közép-európai szitakötő gyűjteményének faunisztikai adatai" c. dolgozatában. A „Hortobágy" gyűjtőhely-megjelöléssel ismertetett fajok (3, 8, 19, 25, 27) közül a Libellula depressa (25) és az Orthetrum albistylum (27) esetében már fenológiailag értékelhető gyűjtési időpontot is megad. Újhelyi S. 1959-ben „Angaben zur Kenntnis der Odonaten-Fauna Ungarns" с közleményében további három fajjal (7, 9, 32) bővíti az addigi hortobágyi faunalistát a gyűjtési időpontok pontos feltüntetésével. A Hortobágy szitakötő faunájának megismerése szempontjából Steinmann Henrik munkái a legjelentősebbek. 1959-ben jelent meg a „Magyarországi szitakötők repülési idejének vizsgálata" c. munkája, amelyben Tiszafüredről a következő adatokat említi a gyűjtési időpont megjelölése nélkül: 3, 7, 8, 9, 10, 14, 15, 19, 25, 32, 38, 39. A szerző az előbbi fajlistába a Lestes macrostigma-t (13) és az Aeshna cyanea-t (18) is felvette, mivel azonban az e fajokra vonatkozó adatok sem Steinmann H. későbbi, bizonyító példányok alapján összeállított dolgozatában (1962), sem más forrásmunkában nem szerepelnek, az irodalmi anyag feldolgozásánál előfordulásukat kérdésesnek minősítettük. Steinmann H. még ugyanebben az évben (1959) áttekintést adott az egyes szitakötő fajok magyarországi előfordulásáról a Természettudományi Múzeum és a számottevő hazai gyűjtemények anyaga alapján. Az elterjedési térképekről az alábbi előfordulási adatok olvashatók le. Hortobágy (8 faj): 3, 7, 8, 10, 11, 19, 25, 27; Tiszafüred (9 faj): 6, 7, 9, 10, 14, 15, 16, 30, 32; azaz a két gyűjtőhelyről összesen 15 faj (3, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 14, 15, 16, 19, 25, 27, 30, 32). Zilahi-Sebess Géza 1961-ben, a Tisza-völgyben végzett entomológiai vizsgálatainak eredményeit közlő dolgozatában két faj (11, 25) előfordulását említi Tiszacsegéről, a gyűjtési időpont feltüntetése nélkül. Steinmann H. 1962-ben közreadott dolgozata a hazai gyűjtemények és irodalom szitakötő anyagának valamennyi pontos adatát, ill. azoknak minden lényeges vonatkozását (gyűjtőhely, gyűjtési idő, gyűjtő személye) ismerteti. A szerző az 1960. december 31-ig a szakirodalomban közölt és lehetőség szerint revideált faunisztikai adatokon és saját gyűjteményének anyagán kívül ismerteti néhány odonatológus korábban még nem publikált adatait is, gyűjteményeik kritikai feldolgozása alapján. A dolgozat a Hortobágy három gyűjtőhelyéről (Hortobágy: 3, 7, 8, 9, 10, 11, 16, 19, 25, 27, 29, 32, 35, 37, 39 = 15 faj; Ohat: 10, 32, 37 = 3 faj; Tiszafüred: 6, 7, 8, 9, 10, 12, 14, 15, 30, 32, 35, 37, 38, 39=14 faj) összesen 21 faj (3, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 14, 15, 16, 19, 25, 27, 29, 30, 32, 35, 37, 38, 39) előfordulási adatát tartalmazza, a Coenagrion pulchellum-nál (3), az Ischnura pumilio-nál (8) és az Aeshna mixta-nál (19) a gyűjtési időpont feltüntetése nélkül. 1973-ban jelent meg egy — a Hortobágy szitakötő faunájának kutatása szempontjából fontos — közlemény Benedek Pál, Dévai György és Kovács Győző tollából, amelyben a szerzők saját gyűjtéseik anyaga mellett a Természettudományi Múzeum és más intézmények, ill. a magángyűjtők gyűjteményeinek adatait is közreadták. A cikk Balmazújvárosról 8 faj (1, 2, 3, 7, 9, 10, 25, 26); Hortobágy község környékéről 18 faj (1, 2, 3, 7, 8, 11, 16, 20, 21, 26, 27, 28, 29, 32, 35, 37, 38, 39), Borsósról 4 faj (3, 5, 7, 9), Tiszafüredről pedig 3 2 Pongrácz Sándoron kívül más szerzők (pl. Mocsáry S. 1918; Sátori J. —Nagy H. 1940) is több fajnál használják a „mindenütt megtalálható" kifejezést és ennek „szinonimáit" (pl. in omni parte regni est species sat frequens, fere in omni zonarum regioné collecta, ubique communis, überall häufig stb.) a gyűjtőhelyek konkrét megnevezése helyett. Mivel a fenti kitételek a Hortobágynál jóval nagyobb területre (pl. az Alföldre) vonatkoznak, ezeket az adatokat bizonytalanoknak tekintettük és a faunalista összeállításánál nem vettük tekintetbe. 98