A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Dévai György: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrai revíziója

ezért M. MacNeill (1960, p. 128.) későbbi —• bár szintén Tillyard rendszere szellemében született — családcsoport (superfamilia) elnevezését (Coenagrionoidea) kell érvényesnek elfogadnunk. II. 3. A Tillyard által leírt Platycnemididae családnév (Tillyard, R. J—

Fräser, F. С. 1938, p. 164.) helyes, hiszen az idézett műben a Fräser által 1929-ben leírt Platycnemininae alcsaládnév (J. Bombay Nat. Hist. Soc. 33., p. 835.) — valószínűleg nyomdai szedéshiba miatt — tévesen (Platycneminae, p. 164.) szerepel, amiről Fräser későbbi munkája (1957, p. 45—46.) is tanúskodik. A Fräser által adott Platycnemininae alcsaládnév viszont helytelen, mert a Platycnemis genusnévből csak Platycneminae vagy Platycnemidinae alcsaládnév képezhető, Platycnemininae azonban nem. Tillyard családnév-képzése viszont már helyes, s ezért — ragaszkodva ehhez, illetve Fräser eredeti leírásának szelleméhez — az alcsalád nevét „Platycnemidinae"-re javítottuk. II. 4. Szólni kell a Platycnemis genusnév leírójának kérdéséről, a „Platycnemis Burmeister, 1839 versus Platycnemis Sélys-Longchamps, 1840 versus Platycnemis Charpentier, 1840" problémáról is. Az elnevezést mind Burmeister, mind Sélys-Longchamps kortársuknak, T. Charpentier-nék. tulajdonították, és műveikben köszönetet is mondtak szívességéért, hogy megmutatta kéziratát. A három szerző közleménye közül azonban — bár csak néhány hónapos előnnyel —• Burmeister munkája (Handb. Ent. II/2., 1839) jelent meg, s így a leírást mindenképpen Burmeister-nek kell tulajdonítani, annak ellenére, hogy ő a nevet Charpentier-re való hivatkozással tette közzé (vö. Longfield, С 1954; Fräser, F. С. 1954, 1955). IL 5. A „Coenagrion vernale (Hagen, 1839) versus C. lunulatum (Charpentier, 1840)" probléma kapcsán egyes szerzők (pl. Schiemenz, H. 1953) Charpentier elnevezését tartják érvényesnek, mondván, hogy művének kézirata (Lib. Eur. etc. 1840) már H. A. Hagen munkájának (Verz. Lib. Ostpreußens, 1839) megjelenése előtt „közkézen forgott". A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe (ZNNK) szerint viszont az elsőbbség kérdésének eldöntésében csak a nyomtatásban megjelent művek mérvadóak, így a Coenagrion vernale (Hagen, 1839) elnevezést kell helyesnek elfogadnunk (vö. Longfield, C. 1954, p. 146.). II. 6. A „Pyrrhosoma nymphula (Sulzer, Ml6) versus P. minius (Harris, 1782)" kérdés esetében a /. H. Sulzer 1776-os munkájában (Abg. Gesch. Ins. Linn. Syst., p. 169., Taf. 24., Fig. 5. — Libellula nymphula) névvel, lelőhellyel és színes illusztrációkkal ellátott — agnoszkálásra alkalmas —• közlés a ZNNK szerint diagnózis nélkül is érvényesnek tekintendő, tehát a helyes elnevezés Pyrrhosoma nymphula (Sulzer, 1776) (vö. Longfield, C. 1954; Corbet, Ph. S—Longfield, С—

Moore, N. W. 1960). IL 7. A Lestes genusnévből —• a szóképzés nyelvtani szabályai szerint — csak Lestioidea családcsoport (superfamilia) név képezhető, ezért az F. C. Fräser által adott Lestinoidea név (1957, p. 53.) helyett ennek a bevezetését javasoljuk. II. 8. A „Sympecma Burmeister, 1839 versus Sympecma Sélys-Longchamps, 1840 versus Sympycna Charpentier, 1840" probléma csaknem teljesen egyezik a IL 4-ben tárgyalttal. Mind Burmeister, mind Sélys-Longchamps a Sympecma nevet közölték Charpentier kézirata alapján, ezt azonban Charpentier nem erősítette meg, hiszen könyvében (Lib. Eur. etc. 1840, p. 19.) a Sympycna név szerepel, amelyet azóta többen követnek (pl. Belyshev, B. F. 1968). Kétségtelen tény viszont, hogy könyve a három mű közül legutoljára jelent meg nyomtatásban, s ezért a helyes genusnév a prioritás törvénye értelmében kétségtelenül: Sympecma Burmeister, 1839 (vö. Longfield, C. 1954, p. 145.). II. 9. A „Lestes dryas Kirby, 1890 versus Lestes nympha Sélys-Longchamps, 1840" problémáról a következőket mondhatjuk. A Lestes nympha Sélys-Longchamps, 1840 fajnév helyébe először a L. nympha Stephens, 1836 lépett. Ez utóbbiról azonban kiderült, hogy a L. sponsa (Hansemann, 1823) homonimája. így ez a kérdés megoldódott, kiderült azonban, hogy a L. dryas Kirby, 1890 és az amerikai L. uncatus Kirby, 1890 ugyanaz a faj, s ráadásul mindkét faj Kirby 1890-es katalógusának (Synon. Cat. etc.) ugyanazon az oldalán (p. 160.) található, a L. uncatus öt sorral feljebb, mint a L. dryas. Tekintetbe véve, hogy ez a tény az elsőbbség megítélésében nem mérvadó, /. Cowley, a kérdés első revizora 1935-ben (in: Cowley, J.—Killington, F. J.—Kimmins, D. E.—Longfield, С. E.: The generic names of British insects. Part 3.) valid névnek a Lestes dryas-t választotta, amire a ZNNK szerint joga is volt. Az érvényes név tehát a Lestes dryas Kirby, 1890 (vö. Longfield, C. 1954, p. 145.). II. 10. С. H. Kennedy 1920-ban (The phylogeny of the zygopterous dragonflies as based on the evidence of the penes. Ohio J. Sei. 21., p. 84.) a Lestes viridis (van der Linden, 1825) számára külön genust állított fel (Chalcolestes Kennedy, 1920), amelyet azóta többen felülvizsgáltak, s a legújabb rendszerek már elfogadnak (vö. Schmidt, E. 1928; Fräser, F. С. 1957; Buchholz, К. F. 1967). IL 11. Az Agrionoidea családcsoport nevezéktani problémáihoz a következő megjegyzéseket fűzzük. Szorosan kapcsolódva a II. 2. pontban a „Calopteryx Leach, 1815 versus Agrion Fabricius, 1775" kérdésnél elmondottakhoz, nem lehet vitás, hogy a helyes genusnév az Agrion Fabricius, \115, amelynek genoholotípusául Latreille 1802-ben a Libellula virgo Linné, 1758 fajt adta meg. Ennek értelmében a magasabb rendszertani kategóriák neve is a Fabricius által adott — valid — genusnévből képzendő. Tillyard nómenklatúrájával kapcsolatban ugyanazt mondhatjuk, mint korábban, 85